Szabó Ildikó

Előszőr a mozgást kerestem. Az ászanák próbára tették a fizikai erőmet s miközben a határaimat feszegettem, észre sem vettem, hogyan alakít rajtam ez a egyhegyű figyelem. A mozdulat lassan kitisztult, könnyeddé vált és természetessé. Idővel csökkent az erőlködés, kényelmesebb lett a kitartás és a fizikai erőfeszítésről a figyelmem átsíklott a légzésre. Meglepődve vettem észre magam, ahogy eke állásban “pihenek”! És tényleg: éreztem ahogy a légzésem elmélyült, lassult, és gondolataim lenyugodtak. Ez a fura “tótágas” pozició váratlan eredményt hozott és kíváncsivá tett. További gyakorlásra sarkalt egyrészt, másrészt izgalmas keresésre késztetett: mi az a jóga? Honnan ered? Ki találta ki? Mert az embernek érdemes minden okos, vagy buta kérdést feltennie és megvizsgálnia.

Így mozdult meg bennem az út és én elindultam rajta. Hogy hol tartok? Nem tudom és talán nem is fontos. Az igazi kérdés inkább az irány és az úton maradás. A folytatás.