Spirituális írás - 2015. június

Sivánanda Mester válaszol

Ha a lélek csakugyan halhatatlan, akkor a Mester miért ünnepli meg a születésnapját, amely tulajdonképpen a testhez tartozik?

Nem ünneplem a születésnapomat. A hívők azok, akik ezt teszik. A születésnapok megünneplése nem más, mint tisztelgés Brahman előtt. Tisztelegni a Guru előtt egyben tisztelgés Brahman előtt is. A hívők örömüket lelik a születésnap megtartásában, és ezt önnön javukra fordítják, általa emelkedetté válnak. Évről évre, egyfajta spirituális hullám jön létre, amikor a születésem napját ünneplik. Az esemény mind több és több emberhez juttatja el a lehetőséget, hogy kapcsolatba kerüljenek a Devine Life Society szervezetével, megismerhessék a tanításaimat. Az ünnep rendszeresen emlékezteti a követőket az élet valódi céljára. Ösztönzést ad számukra a szádhanájuk folytatására.
A hívek vallásos, befogadó beállítottsága magához vonzza a Guru és Isten áldását, és ez szétárad a résztvevők között. A béke, a szeretet és az odaadás gondolata, mely áthatja a híveket, tovább árad, és táplálja a világunkban a békevágyat, a harmóniát és a spirituális jólétet. A Hinduk jól meghatározott céllal ünneplik az olyan vallási vezetők, bölcsek és szentek születésnapját, mint Buddha, Sankara és Mahavira. A Hindu naptár tele van vallási ünnepekkel, és ezek megtartása egy-egy lökést jelent az ünneplők számára az életük valódi céljának megvalósításában, Isten megtapasztalásában. Minél több ilyen különleges, megszentelt napot tartunk, annál több inspirációt kapunk a spirituális fejlődésünkhöz.

 

Meggyőződésem, hogy a szenteket imádni, előttük tisztelegni nem helyénvaló dolog. Ők Istenhez imádkoztak, és megtalálták önön megváltásukat, és nekünk ezt a módszert követve kell gondoskodnunk magunkról, függetlenül tőlük.

Nem, ez nem így van. A szentek és bölcsek méltók a tiszteletedre, imáidra, mert ők az Isten megtapasztalásához vezető utat mutatják számodra. A növendéktől, az újonctól, aki bármely területen az első lépéseket teszi, jogosan várható el, elfogadja, mi több, hogy kövesse a képzettebb társa iránymutatását, még akkor is, ha az ugyanolyan egyszerű ember, mint ő. A spirituális úton ugyanezt a megközelítést alkalmazhatjuk. Azzal, hogy a szenteket tiszteled, és követed a tanításaikat spirituálisan fejlődsz, megtanulsz jobban szeretni, közelebb kerülsz Istenhez. Isten áldása kísérjen!

 

Atman és a test két külön dolog, és az első érintetlen marad az utóbbi tetteitől. A test a Karmájától függően számtalan alkalommal születik újra, és halad az élet és a halál útján, ahogyan a Legfőbb Akarat diktálja. Ha ez így van, akkor ki kerül a mennybe, és ki a pokolra?

Bárminek a valódi megtapasztalója, - sajátos, egyéni módon, - sem az Önvaló, sem a fizikai test. Az elme az, amely az egyéniség központja, mely az egyéni jelleget biztosítja és magába zárja Atman egy sugarát, amit egyéni léleknek hívunk. Ez az elme az, mely inkarnálódott a finomtestbe, mely megéli a mennyek minden örömét, a poklok minden fájdalmát, mely tanúja, és egyben alanya minden megismerésnek, élménynek.
Úgy tűnik, hogy Atman sugarából eredendően az elme tudatossággal bír, de gondolati szempontból, szerkezeténél fogva meglehetősen korlátos. Ennél fogva világos, hogy az személy egyénisége éppoly valós, vagy valótlan, mint egy valós tárgy tükröződése. Bár minden a Legfőbb Akarat szándéka szerint történik, az egyén Karmája meghatározza, az élmény minőségét az Akarat szándéka szerint. Nem Atman, vagy a test az, amely a relatív tapasztalatot megszerzi, még akkor sem, ha a test az, melyet az élmény a legjobban érint. Az elme van mindezek mögött.

Miért van az, hogy a Szádhakák napjainkban olyan lassan jutnak el Isten megismeréséhez?

A fejlődésük során elérnek egy bizonyos pontot, amikor szétforgácsolják saját energiájukat prédikációkra, szabályok állítására, könyvek kiadására. Tulajdonképpen saját hírnevük ejti rabságba őket. Ez az oka annak, hogy nem érik el az élet legfőbb célját.