Spirituális írás 2015. július

Kötődésmentesség – a sikeres meditációhoz

Ahhoz, hogy meditációnk sikeres lehessen, elménket meg kell szabadítanunk a mindennapi cselekedeteinkhez, gondjainkhoz való kötődésinktől, legyen az jó, vagy rossz. Ez a kötődésmentesség, más szóval, a nem ragaszkodás gyakorlata, mely egyfajta szenvtelenség minden iránt, amit teszünk, és amit birtoklunk. Olyan tudatállapot, mely azon felismerés segítségével fejleszthető, miszerint a birtoklás magával hozza a veszteségtől való félelmet, és hogy a birtoklás fájdalmat és önzést hordoz magában. A cselekvés és a birtoklás önmagában még nem okai a boldogtalanságnak, a hozzájuk való kötődésünk, és velük való azonosulásunk jár gonddal, aggodalommal.

A kötődésmentesség nem jelenti azt, hogy kivonjuk magunkat a kötelességek, a felelősség vagy a munka alól, és nem jelent a vagyontalanságot sem.  Sokkal inkább egy olyan szabadság, mely megengedi a cselekedeteknek és a vagyontárgyaknak, hogy azok legyenek, amik, anélkül, hogy a tulajdonlás vagy cselekvőség képzete hozzájuk láncolna bennünket.

Ahogyan a vízcsepp érintetlen marad a lótuszlevélen, úgy kell nekünk is élnünk a világon, gondoktól, nehézségektől és élvezetektől érintetlenül. Ha a mindennapi cselekedeteinkkel azonosítjuk önmagunkkal, akkor ezek a cselekedetek tovább folytatódnak, amikor a meditációban ülünk. Lehet, hogy szemünket csukva tartjuk, ám az elménk eközben nyughatatlan, a gondolataink sűrű szövevényében találjuk magunkat. A kötődésmentesség erősödésével a meditáció során könnyebben különülünk el a cselekedeteinktől, és az elme is zavartalan marad: hozzáedződik a folyamatos befelé összpontosításhoz.

A kötődésmentesség tanulásának egyik leghatékonyabb módja a karma jóga, az önzetlen szolgálat gyakorlata. A ragaszkodásnélküliséget akkor sajátíthatjuk el tökéletesen, ha megtanulunk szolgálni. A karma jógi ismeri a munka titkát: a munka, a munka kedvéért végezendő, minden indíték nélkül, a közjóért, az áldozat szellemében, kötődéstől és önzéstől mentesen. A siker, melyet a karma jógi a munkától vár, az maga a munka. A munka imává, meditációvá válik.

A karma jóga számos olyan megközelítést kínál a munkához, melyek megtestesítik az önzetlen szolgálat szellemiségét. Ezek megértése kezdetben nehéz lehet, ám gyakorlással örömtelivé, és eredményessé válik. Az első út a lelki egyensúly útja, mely sajátossága a tolerancia és a türelem. Ezt az utat az elégedetlenség, a lelkiismeret-furdalás és a megbánás érzéseinek hiánya jellemzi. Végezzük úgy a feladatunkat, hogy közben nem gondoljuk, hogy az adott munka méltóságon aluli. Másrészről, ne tápláljunk büszkeséget sem, a végzett munka jellege miatt. Ne mondjuk magunknak: „Segítettem ennek az embernek!” Helyette érezzük ezt: „Ez az ember lehetőséget adott arra, hogy szolgáljam őt. Hálás vagyok érte!

A második út abban áll, hogy pusztán egy magasabb hatalom eszközeként tekintünk magunkra: bármit teszünk, egyszerűen közvetítőként végezzük a feladatot. Ezt az utat az akarat feladása jellemzi, és az, hogy minden tettet egy magasabb hatalomnak ajánlunk fel. Legyünk tudatában annak, hogy mindannyiunk szívében ott lakozik egy felsőbb hatalom, és amikor másokat szolgálunk, tulajdonképpen ezt a felsőbb hatalmat szolgáljuk. Ennek fényében minden cselekedet megszentelődik.

Ha a kötődésmentességhez vezető harmadik utat járjuk, akkor úgy végezzük a munkánkat, hogy nem remélünk érte jutalmat, nem várunk köszönetet, és nincs semmilyen indítékunk. A legtöbb ember pénzért, hírnévért, pozícióért vagy hatalomért dolgozik. Elvársz-e a csecsemőtől bármit is, amikor érte teszel valamit? Próbálj a személyes nyereség szándéka nélkül dolgozni, másokért. Önzetlenül, és érdek nélkül végezd a feladatodat, örömet lelve mások szolgálatában, akár a munkaadódról, akár a családodról, vagy barátodról van szó. Próbálj lemondani még a szeretetről, méltánylásról, háláról vagy csodálatról is, amelyet elvárnál cserébe azoktól az emberektől, akiket szolgálsz, vagy akiknek dolgozol.

A karma jógához olyan szívre van szükség, mely szolgálni akarja az emberiséget. Légy kedves mindenkivel! Szeress mindenkit! Légy elnéző, és nagylelkű mindenkivel.

(Részlet Szvámi Sivánanda: Kézikönyv a meditációhoz című művéből)