Pozitív gondolkodás és meditáció

Pozitív gondolkodás és meditáció

Amikor a tó tükre mozdulatlan, tisztán látható a tó alja. Amikor a tó felszínét hullámok zavarják meg, lehetetlen a mélyére látni. Ugyanígy, amikor az elme nyugodt, gondolatok és vágyak nem zavarják, látható a valódi "Én". Ezt hívják "Jógának". Irányíthatjuk a gondolkodásunkat úgy, hogy az elménket külsőleg vagy belsőleg fókuszáljuk. Belsőleg úgy, hogy az "Önvaló"-ra koncentrálunk, vagy az "Én vagyok" tudatra, külsőleg pedig választhatunk egy külső fókuszpontot, amelyre a figyelmünket irányítjuk.

Amikor például a golfot választjuk kikapcsolódásnak, és arra koncentrálunk, hogy a labdát a lyukba irányítsuk, a többi gondolatunk lelassul, lecsillapodik. Amikor tökéletesen tudunk koncentrálni, akkor úgy érezzük, hogy jól játszunk. Arra az időre a világ minden baja és problémája megszűnik. A koncentrálás képessége mindenkiben megvan. Ez nem egy különleges vagy titokzatos képesség.

A meditáció nem igényel külön tanulást. Neked is megvan a képességed arra, hogy a gondolatok áramlását leállítsd. Az egyetlen különbség e között és a meditáció között az, hogy általában mi azt tanultuk meg, hogyan irányítsuk a figyelmünket egy külső tárgyra. Amikor az elme tökéletesen koncentrált állapotban van, az idő észrevétlenül telik, mintha nem is létezne.
Ahhoz, hogy tartós boldogságot és teljes békét érjünk el, legelőször azt kell megtanulnunk, hogyan csillapítsuk le az elménket, hogyan koncentráljunk és hogyan haladjuk meg az elmét. Ha befelé fordítjuk a figyelmünket lényünk belseje, Önvalónk felé, elmélyíthetjük a tökéletes koncentráció megtapasztalását. Ez az állapot a Meditáció.

A meditáció olyan élmény, amelyet nem lehet leírni, éppúgy, ahogy a színek elmondhatatlanok egy vak embernek. Minden szokásos tapasztalatunk az idő, a tér és az okság korlátai közé van zárva. Az átlagos tudatosságunk és megértésünk nem lépi át ezeket a korlátokat. A véges tapasztalat, amely a múlt, a jelen és jövő kategóriájába sorolható, nem lehet transzcendentális, érzékelésen túli.

Az idő fogalma illuzórikus, mivel nem állandó. A jelen mérhetetlenül kicsi és tovatűnő, nem lehet megragadni. A múlt és a jövő nem létezik a jelenben. Látszólagos világban élünk. A meditatív állapot túllép minden korláton. Ekkor nincs múlt és jövő, csak az a tudat létezik, hogy "Én vagyok" az örök jelenben. Ez csak akkor lehetséges, ha minden mentális változást lecsillapítunk.

Az ehhez legközelebb álló hasonló állapot, amelyet megtapasztalhatunk, a mély alvás, amikor megszűnik az idő, tér és az okság. Bár a meditáció különbözik a mély alvás állapotától, mivel mélyreható változást hoz létre a pszichében.

A meditáció mentális békét hoz azáltal, hogy nyugtatja és csillapítja az agyi hullámokat. Fizikai szinten a meditáció segít a test építő és regeneráló folyamatainak meghosszabbításában és csökkenti a leépülési folyamatokat.

A meditáció jelentősen csökkenti az öregedési folyamatokat.

Tudományosan igazolták, hogy a pozitív gondolatok pozitív változást okoznak a sejtekben. Mivel a meditáció az elmét tartósan kedvező állapotban tartja, ezért megfiatalítja a test sejtjeit és visszafordítja az öregedési folyamatokat.