Szvámi Sivánanda módszere: a tolerancia

Az elmúlt évszázad legtöbb elismert indiai spirituális vezetője rendelkezett valamivel, amit leginkább saját filozófiának hívhatnánk. Papa Ramdas az isteni nevet prédikálta. Ramana Maharishi a vizsgálódást, Sri Aurobindo az isteni tudatosság alászállását. Ám nehéz lenne Gurudev (Szvámi Sivananda) nevét egy konkrét filozófiához kötni, hacsak nem úgy nevezzük „Légy jó, tégy jót”.

Ezen kívül merített minden forrásból, minden vallásból, minden gurutól, bár mindenhez hozzáadta a saját személyiségét. Beült a saját tanítványai szatszangjára is, s az ott hallottakat belevette a legközelebbi cikkébe, vagy szállóigeként használta.

Mi is kifejleszthetjük a saját filozófiánkat, vagy inkább olyanok lehetünk, mint Gurudev, mindig befogadóak. Ugyanakkor, Gurudev nemcsak befogadó volt, és bármit hallott az úgy hitte, hanem bármit is hallott, azt képes volt beintegrálni a saját megértésébe, alapvető hitvallásába. Ha megkérdeznénk mi is volt ez, akkor sokféleképpen válaszolhatnánk, de leginkább így hangzana:

Te nem ez a test vagy, nem ez az elme, te Halhatatlan Lélek vagy.

Más szóval, bármilyen tanítást hallott, bármely forrásból, Gurudev tudta, hogy ő AZ, hogy ő Brahman, a Halhatatlan Lélek. Így minden tanítást, mely ezzel a felismeréssel találkozott, e felismerés fényében adta tovább.

Néha erős hiedelmeink vannak. Ezek azok, amiket felismertünk. S bármi mást hallunk, a saját filozófiánkkal vetjük össze. Vagy pedig nagyon nyitottak vagyunk, minden véleményt elfogadunk, mert talán nincs kialakult saját véleményünk. Ez nem Sivananda útja volt. Gurudev ismerte az írásokban található Igazságot, azt, hogy ő Brahman, ő AZ. Ismerte a legfelsőbb Igazságot. Ez életének valós ténye volt, hogy ő AZ. Miután e felismerésében megállapodott, nem volt szüksége arra, hogy saját filozófiát alakítson ki. Minden más filozófiában képes volt meglátni az igazságot, bármilyen elgondolást is mondtak el neki. Vagy meglátta azt, hogy ez hogyan vezethet el a végső igazság felismeréséhez.

Így kell tennünk nekünk is. Nem szabad csüngeni a jelenlegi világnézetünkön. Mindig nyitottnak kell lennünk az új gondolatokra, az újabb kifejeződési formákra. De ezzel együtt mindig szem előtt kell tartanunk az írások végső igazságát. Van egy abszolút igazság, amit minden embernek fel kellene ismernie. Van egy abszolút igazság, amely ebben a pillanatban is létezik. Nem azért születtünk, hogy zavaros nézeteink legyenek. Azért születtünk, hogy életünket arra a felismerésre alapozzuk, amelyet egész életünkben keresünk. Ezért üdvözölnünk kell minden olyan gondolatot, bármely forrásból is jöjjön, amely segít leporolni a pókhálókat, és segít a végső igazság felismerésében.

Ez a hozzáállás az egyik legnagyszerűbb dolog, melyet Szvámi Sivananda adhatott nekünk – mindenkor a legfelsőbb igazságra fókuszálni, s mindenkor nyitottnak lenni mindazon tanításokra, melyek erre az igazságra emlékeztetnek.

 

Írta: Szvámi Átmaszvarupánanda (Szvámi Sivánanda tanítvány)