A spiritualitás megújhodás kora

Írta: Szvámi Sivánanda

Őseinket valószínűleg igencsak mulattatnák mindazon modernkori betegségek, melyekben az emberiség szenved, pl. infláció, feketézés, szeszcsempészet, fegyvercsempészet stb. Ezek a Frankenstein-szörnyek, melyek egyre közelibb pusztulással fenyegetnek, a saját kreálmányaink, mivel egész egyszerűen elkerülhetetlen következményei annak, hogy spirituális szemléletünket az élet iránt teljességgel elveszítettük, s helyette egy pusztán anyagi életszemléletet tettünk magunkévá. Ezek, és még számos hasonló probléma a luxus hajszolásából ered, s a nemzeteknek abból az esztelen versengéséből, mellyel mindenki a saját, úgynevezett életszínvonalát szeretné egyre magasabbra tenni. A gazdasági embargók, fegyverkezési verseny és atombomba fenyegetések mind az emberi hiúság, mohóság, féltékenység, kölcsönös gyanakvás és gyűlölködés eredményei; s mivel minden nemzet be akarja biztosítani magát azzal, hogy pusztító erejét megsokszorozza, általános harc és vetélkedés folyik azért, hogy kinek a kezében legyen a legkönyörtelenebb és legpusztítóbb hatalom!

„Mit tehetünk ellene?” kérdezi mindenki generációk óta; de senkiben nincs annyi bátorság és hit, hogy gyakorlati lépéseket kezdeményezzen a bomlás megállítására, mely nincs tekintettel sem a költségekre,  sem a következményekre. Minden nemzet a másiktól várja a kezdeményezést, minden ember az összes többi embertől; s a játék így változatlanul folyik tovább. Ezt a gonosz kört valakinek meg kell törnie; s miért is ne mi tegyük meg mások helyett? A változás legapróbb elemeit mindenkinek vizualizálnia kell, valamint tudatosan és legjobb tudása szerint tenni is érte.

Az első lépés amit meg kellene tenni az életszemlélet megváltoztatása. Minden anyagias természetű gondolkodást és életformát el kellene hagyni. Az élet értékeinek egyszerű, spirituális megértését bele kellene nevelni minden ország minden társadalmába. Haladéktalanul vissza kellene térni az „élj egyszerűen, gondolkodj magasztosan” eszméhez, melyet őseink oly sikeresen követtek, mivel megértették, hogy a lemondás gyakorlásával minden mohóság és félelem gyökeresen kiirtható, s ez az, ami a világ minden baját okozza.

Ennek kiegészítéseképpen az önzetlen szolgálat szellemét minden emberbe bele kellene oltani már gyerekkorától fogva. Ez az a pont, ahol a vallás, az erkölcs és a szociológia összetalálkozik; mivel az első azt állítja, hogy mindent az egyetlen ÉN hat át. Ezért tehát, a legkisebb szolgálattal is, melyet másoknak teszünk, saját magunknak is jót teszünk. Minél inkább sikerül felismerni és magunkévá tenni e kifinomult tételt, mely minden emberi cselekvés alapját képezi, annál gyorsabban halad majd az emberiség a tökéletesség és az isteniség irányába.

Az emberi jogokról a hangsúlyt az emberi kötelességekre kellene áthelyezni. Kommunalizmus, rasszizmus, nacionalizmus – minden „izmus” ugyanannak a százfejű szörnynek, az önzésnek a különböző csuklyái, és a jogokon való csüngés és a kötelességek figyelmen kívül hagyása; mindezeknek át kellene adni helyüket az egyetlen, mindent átölelő Univerzalizmusnak. Az országhatárok jelentőségének és fontosságának fokozatosan el kellene halványodnia és egyenként minden más megkülönböztetésnek is – a vallási, nyelvi, társadalmi és viselkedési szabályoknak, kulturális és politikai intézményeknek – meg kellene szűnniük és behelyettesíteni őket az egységes életszemlélet, érdekek és életvitel legmagasztosabb közös mértékegységével.

Az atomfegyverkezés, faji gyűlölet és nemzeti érdekpolitika, a föld intézményes kizsákmányolása, a nemzetközi kizárólagosság, a türelmetlenség és bizalmatlanság e korában a feladatunk nem annyira a nemzetek kormányai  politikájának és terveinek megváltoztatása vagy áttranszformálása, mint egy olyan nagy, az egész világot átölelő mozgalom létrehozása, mely a tömegek spirituális nevelését célozza, mely előmozdítja minden egyén természetének és hajlamainak megtisztulását és átformálódását. Az egyének erkölcsi, etikai és kulturális finomítása világszinten olyannyira fontos, és sürgető kényszer, melynek realizálása nem tűrhet halasztást. Mivel minden nagyobb társadalmi osztály, faj, nemzet vagy emberi csoport legalapvetőbb egysége az egyén.

Az emberek nagy tömegeit le kell szoktatni az állati durvaság és mohóság szintjén lévő hedonisztikus szokásokról, mely áthatja gondolkodásukat és érzelmeiket. Ez egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás, mivel az Isteniség ott lakozik minden élőlényben, és szerves része minden egyén tudatának. Helyes és igaz neveléssel mindekiből kihozható. A feladatot, hogy a tömegek természetét lassan de biztosan újraformáljuk komolyan kell vennünk, őszinte törekvéseket kell tenni érte szűkebb értelemben a közvetlen környezetünkben, tágabb értelemben társadalmi körben is – ha azt szeretnénk, hogy egy új generáció reménye, egy megújhodott emberiségé, akik a jövendő nemzetek kormányait választják és alkotják, megvalósuljon.

Tudom, hogy ez nehéz feladatnak tűnik; de csodák nincsenek. Minden építő jellegű kísérlet kemény munkát kíván, legfőképpen, ha ez az építő szándék világszintű törekvés. Az eredmény valószínűleg nem lesz azonnali. Az effajta munka gyümölcsét az utókor aratja majd le, míg a törekvés lendülete és őszintesége elgondolkodtatja az idősebb nemzedéket is, és fokozatosan őket is megváltoztatja. Mint a farmer, aki, ha szeretne a szokásosnál is jobb és gazdagabb termést betakarítani, nem a már meglévő termést próbálja feljavítani – hanem nagyobb gonddal műveli a talajt, melyben a jövő termésének magvai vannak elvetve, és kezdenek csendesen kihajtani. Ehhez hasonlóan mindazoknak, akik a világ jövőbeni békéjén és általános jólétén fáradoznak, először azokat az ideális körülményeket kell megteremteniük, melyek alkalmasak arra, hogy a jövő generációja megvalósítsa mindazon reményeinket és eszményünket, amelyeket ma dédelgetünk. Ha a világ békét szeretne, kevesebb képmutatásra van szükség, kevesebb előítéletre és félelemre, kevesebb ragaszkodásra az idejétmúlt hagyományokhoz és anyagi javakhoz. Mindenekfelett, legelőször meg kell valósítani az élni és élni hagyni eszméjét, és a többi ember jogait, szükségleteit és önbecsülését legalább olyan fontosnak tekinteni, mint a saját magunkét.

Soha nem szabadna véghezvinni olyan tettet, vagy erőfeszítést, ami nem válik mások javára, vagy amiért szégyenkezni kell. Ezzel szemben, minél több olyan cselekedetet végre kell hajtani, ami dicséretes a társadalom szemében. Ez a helyes életszemlélet rövid leírása. Igazat beszélni, nem ártani senkinek, mások érzéseit tiszteletben tartani mind gondolatban, mind szóban és tettben; senkivel nem beszélni durván; soha nem viselkedni haragosan senkivel; nem bántalmazni másokat és senkiről nem mondani rosszat; Istent látni minden teremtményben – ez maga az isteni élet.

A helyes életvitel az, amellyel a hosszú élet, a gazdagság és jólét elérhető. Ez az az eszköz, amellyel az élet célja megvalósítható. Helyes életvitel nélkül senki nem éri el a célt. A helyes életvitel hírnevet, hosszú életet, bőséget, boldogságot hoz. Legvégül elhozza a felszabadulást is. A helyes életvitelből születik az erény, és az erény az, amely életünket meghosszabbítja. A helyes életvitel hírnevet, hosszú életet és magát a mennyországot biztosítja. A helyes életvitel az égiek kiengesztelésének leghatásosabb szertartása. Együttérzést kell mutatnunk minden embertársunk iránt. Az erényeket a helyes életvitel termeli ki.

A jó és erényes emberek magatartásformájukkal vívták ki maguknak e címet. Akik jót tesznek és becsületesen cselekszenek, helyes életvitelről tesznek tanúságot. Valójában a helyes életvitelnek köszönhető a hírnév is, melyet valaki nagy tettekkel vív ki magának. A helyes életvitelt gyakorolva bárki meghódíthatja mindhárom világot. Semmi nincs, amit egy erényes ember ne tudna elérni. A jó cselekedetet gyakorló, kellemes, édes beszédű embernek nem akad párja. Mindenki tiszteli azt, aki becsületesen cselekszik, jótetteket hajt végre, még akkor is, ha csak hallomásból ismerik, és soha nem is látták.

„Cselekedj úgy, ahogy szeretnéd, hogy mások cselekedjenek. Tedd azt mással, amit szeretnél, hogy veled tegyenek.” Ez a helyes életvitel esszenciája. Ha ezt gondosan betartod, sok bajtól megkímélheted magad; gyakorold ezt mindennapjaidban.

Az embernek gyakorolnia kellene a határtalan szeretetet. A hazaszeretet, a saját nemzet, saját faj és saját vallás szeretete soha nem szabadna, hogy viszályhoz, gyűlölködéshez, felsőbbrendűségi komplexushoz vezessen. A saját hazád szeretete és saját szabadságod fontossága még inkább arra kellene hogy inspiráljon, hogy a másik ember hazaszeretetét és szabadságvágyát is tiszteletben tartsd. A szeretet az igazi vallás. Az igazi vallás minden embert egyesít. A bölcsek arra szólítanak fel, hogy lássuk meg a jót mindenkien, de arra kell törekedni, hogy Istent lássuk meg mindenkiben, mert csakis ekkor láthatjuk meg a jót bennük. Tanuljon az ember igazságot, tisztaságot, szeretetet, elégedettséget és önzetlenséget. Éljen az emberek szívében hit Isten iránt, mivel ez az igaz vallás szellemiségének lényege. Ebben a hitben rejlik egyedül győzelmünk reménye. Ha ezt elértük, legfőbb feladatunkat elvégeztük, mert az emberiség, melynek szívében az isteni szikra kigyulladt, minden törekvését isteni eszményei megvalósítása felé irányítja majd.

Kívánom, hogy szabaduljon meg a világ a háború és pusztítás félelmétől, a vallási türelmetlenség fanatizmusától, a faji előítéletektől és gyűlölettől, a civilizációs függőségek okozta csalódásoktól, a jótékonykodás okozta önhitt megelégedettségtől, az istentelenségtől és anyagiasságtól. Béke legyen mindenkivel!