A politika és társadalmi reformok hatásai a békére

A ma uralkodó „béke” a félelem és az előkészület békéje. A bölcsesség őszinte tanácsait figyelmen kívül hagyva a világ nagy nemzeteinek feltett szándéka, hogy bebizonyítsák pusztító erejüket. Ez az irány a háború, nem pedig a béke iránya.

Semmilyen politikai ”izmus” nem tudja megoldani a problémát, és nem tudja elhozni a békét. Az összes „izmus” csak különböző fejei az önzés és egoizmus százfejű szörnyetegének. Amikor zsarnok királyok uralkodtak a nemzetek felett, az emberek azt hitték, hogy a demokrácia elhozza majd a békét, a gazdagságot és a jólétet a világba. Megfosztották trónjuktól a királyokat, de a demokrácia sem hozta el a béke gyümölcsét. Néhányan megpróbálkoztak a totalitarizmussal, a szocializmussal, a kommunizmussal –sok-sok ”izmussal”. Mindegyikük úgy gondolta, hogy egyedül az ő megoldása a legjobb a világ számára! Ám mindegyik új „izmus” csak újabb problémákat hozott létre és újabb vitákat szított.

Sokan dolgoznak ma a világbéke előmozdításáért úgy, hogy közben nincs bennük béke. A hangos propagandájuk, fontoskodó beszédeik és előadásaik csak még több zűrzavart, konfliktust és viszályt okoznak. Szerte a világon nagy konferenciákat szerveznek, hogy létrehozzák az egyetemes testvériséget és vallást. Az embert hiúsága ösztökéli arra, hogy megreformálja a társadalmat anélkül, hogy először saját magát alakítaná át. A hiúság uralja a világot. Ha két hiú ember találkozik, akkor ott súrlódás és vita keletkezik.

Ugyanez történik a társadalmi reformok esetében is. Önjelölt megvilágosodottak kezdtek el beavatkozni az emberek viselkedési szokásaiba azon igyekezetükben, hogy civilizálttá tegyék őket. Az emberek elvesztették a támpontjaikat, és a reformok nem adtak helyette megbízható kapaszkodókat. Emberek tömegeit sodorta ez a káosz felé. Hogyan vezethet vak világtalant? Először meg kell szerezned a legfőbb tudást az Igazságról. Azután, és csakis azután vezethetsz másokat is az igaz ösvényen.

Csak akkor emelhetsz másokat fel, ha már magadat felemelted. Ezt a világot csak azok menthetik meg, akik saját magukat már megmentették. Egy rab nem szabadíthat fel más rabokat. Egy kiteljesedett bölcs többet tud tenni a béke hirdetéséért, mint ezer naphosszat prédikáló és vitatkozó misszionárius.

A politika alapjait a szociológia biztosítja, a szociológia alapjait az egyéni, személyes fejlődés szolgáltatja, az egyéni, személyes fejlődést pedig az egyén által követett filozófia és vallás vezérli. A keleti filozófia az embert tekinti az egységnek. Az embernek az a dolga, hogy tökéletesítse magát.

 

(Részlet Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz c. művéből, mely megvásárolható a Sivananda Jógaközpontban)