Nagyboldogasszony Ünnepe

NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPE

A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli.

Az ősegyházig visszanyúló hagyomány, úgy tartja, a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek  – hite jutalmaként – nem kellett a sírban várnia Jézus világ végi eljöveteléig, hanem halála után Isten rögtön feltámasztotta , és magához emelte a mennybe.

Az eseménynek már a középkorban igen nagy kultusza volt. Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s a VIII. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

„Néhány egyházatya leírása szerint maga Jézus jön el, hogy elvigye anyját a halál pillanatában, hogy bevezesse a mennyei dicsőségbe. Ezáltal Mária halálát úgy mutatják be, mint egy szeretetből fakadó eseményt, amely elvezette arra, hogy utolérje az ő isteni Fiát, s így osztozzon az ő halhatatlan életében. Földi létének végén – Pálhoz hasonlóan és nála erősebben – az a vágy tölthette el Máriát, hogy a testtől megváljon, s így örökre Krisztussal lehessen (vö. Fil 1,23).” - Részlet II. János Pál pápa

Ősi hitünk Boldogasszonya már nagyon régen is létezett hitvilágunkban. Ő volt az élet adója és védője, a bőség, a termékenység, az aratás, az állatok és növények, valamint az ember szaporodásának és egészségének oltalmazója. Itt, a Kárpát-medencében már kb. 6500 évvel ezelőtt hozzá fohászkodtak eleink, mint azt  a tatárlaki leletek egyikén olvasható ősi szöveg megfejtett gondolatai is bizonyítják: „ A minden titkot ismerő dicső Nagyasszony vigyázó két szeme óvjon Napatyánk fényében.”

PATRONA HUNGARIAE

Magyarországon Nagyboldogasszony napja egyúttal Magyarország  védőszentjének napja is.

„ A legszentebb Isten-szülő Szűz , Magyarország örökös királynője tiszteletét olykor nagyra tartották a magyarok,  hogy védelmére még az életüket is készek voltak odaadni, sőt rózsafüzérét fegyvereiken  viselve az Ő katonáinak nevezték magukat. „ - fogalmazott Eszterházy Pál herceg

A „patrona” női védőszent, pártfogó, de nem királynő. Csak nálunk királynő, egyenesen örökös királynőnk, akinek oltalma alá futhatunk mindenkor. Magyarországon Szent István avatta ünneppé Nagyboldogasszony napját.

Szent István augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján Székesfehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a Magyar Szent Korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Mintegy átruházza azt örök tulajdonul arra a földön túli, embertől független égi hatalomra, akinek tisztaságához semmi kétség nem férhet. Ez az Ég és Föld között kötött szerződés a Kárpát – medencét Szűz Mária országává tette, Szűz Mária oltalmába helyzete. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hunagriae-nak, illetve országunkat Regnum Marianumnak, azaz Szűz Mária országának.

Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Nagyboldogasszony napja az egyik legmagasztosabb ünnep, melyhez számos legenda és népszokás fűződik.  Mindenekelőtt ilyen a Mária-virrasztás magyar hagyománya, amely azon a hiten alapul, hogy ezen a napon a napfelkeltében meg lehet látnia  a ” Napba öltözött asszonyt”, akiről az Újszövetség és  a Jelenések könyvének 12.  fejezetében tudósít.

Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap. A moldvai magyarok e napon mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, hogy majd azzal füstöljék a betegeket. A Muravidéken dologtiltót nap, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen és sokat teremjen.

A nap időjárása termésjósló is. Ha a „nagyasszony” fénylik, jó bortermés van kilátásban. A két Boldogasszony ünnep köze, vagyis Nagyboldogasszony  (augusztus 15.)  és Kisboldogasszony vagy Kisasszony vagyis Mária születésnapja (szeptember 8.) varázserejű időszaknak számít. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket,  ki kell szellőztetni a hombárt , a téli holmit,  a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A hiedelem szerint ez időszakban kell a búzát megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik.

Az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás szokása. Az oltáron megáldott virágokat azután szentelményként őrizték, és bajelhárításra használták. Az épülő ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, az elhunyt koporsójába helyezték, hogy szerencsét hozzon.

Az előttünk álló időszakban van még egy lassan teljesen feledésbe merülő, ősi népünnepünk, melyet régen „ Boldogasszony másnapjának” neveztek. Ez augusztus 16-a, tartalma a magyar őstörténetig vezethető vissza. Egyes történészek szerint e napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak.,  és ezt vérszerződéssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerződés napja a magyar  nép születésnapja.

1980-ban II. János Pál Pápa október 8-án a Szent Péter - Bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszony tiszteletére kápolnát szentelt.

forrás: magyarkurir