MAHÁBHÁRATA: A GIGÁSZI BÖLCSESSÉG

A Mahábhárata magában foglalja minden szent irat lényegét. Ez az erkölcs, a tudás, a politika, a vallás, a filozófia és a dharma (helyes életvezetés) enciklopédiája. Srí Vjásza (Krisna Dvaipájana) jegyezte le, aki az eposz hőseinek nagyapja volt.

A nagy szerző az első fejezetben a következő kijelentéssel fordult Brahmához (a Teremtőhöz) tervezett műve tartalmát illetően:

„Fenséges Úr, a Védák titkait, amelyeket már másutt is felfedtem, az upanisadok tanításait, a védikus szertartások minden mozzanatát…az idő háromféle megjelenéséről - múlt, jelen és jövő - szóló tudást, az öregkor, a halál, a félelem és a betegségek részletes ismertetését, a különféle ásramák (életszakaszok) számára előírt kötelezettségeket…útmutatásokat az önmegtartóztatás és a cölibátus betartásához, a bolygók, a Nap, a Hold és a Föld mozgását és hatásaikat, a Védák spirituális tanításait, a logikát és az orvostudományt, az adakozás szabályait…tudnivalókat a mennyei és a földi létről, a szent folyók, országok és helyek leírásait, a hadviselés tudományát, a retorika és a nyelv tudományát, annak módját, hogyan éljünk a világban – mindezt leírtam ebben a műben. A világon nem létezik más, amit még le lehetne írni.” Végezetül a szerző így szólt: „Amit itt megtalálsz, megtalálod máshol is; ami itt nincs, az nincsen másutt sem.” A Mahábhárata gigászi eposza százezer versszakból áll.

A Mahábhárata, India legnevezetesebb eposza a maga nemében egyedülálló a világon. Ötödik Védának is nevezik. A történet fő vonulatán kívül, amely maga a Mahábhárata, számtalan más történet is található benne, amelyek erkölcsi tanulságokkal szolgálnak, vagy hűen bemutatják India ősi jellemzőit. A mű a korabeli politikai, társadalmi és vallási életbe is bepillantást nyújt. A Mahábhárata történetei, dalai, meséi, anekdotái, példabeszédei, párbeszédei és bölcs mondásai csodásak és tanulságosak. Ragyogó feljegyzéseket találunk benne hatalmas hősökről, vitéz harcosokról, elmélyült gondolkodókról, filozófusokról, bölcsekről, aszkétákról és erényes, odaadó feleségeikről.

A Mahábhárata Bhísma parva fejezete tartalmazza a Srímad Bhagavad-Gítá szent evangéliumát, amely az Úr Srí Krisna és Ardzsuna között elhangzott párbeszéd. A Gítá a Mahábhárata veleje. Mivel a jóga olyannyira hangsúlyos szerephez jut ebben a fejezetben, nem kétséges, hogy a Mahábhárata többi része, ahol közvetlen vagy allegorikus utalás történik a jógáról, sem más, mint valójában a jógáról szóló értekezés.

Nagyon érdekes felidéznünk e nagyszerű műnyitó és záró sorait. Az eposz így kezdődik: „Vjásza megénekelte szavakkal ki nem fejezhető nagyságát és ragyogását az Úr Vászudévának, aki a forrása és támasza mindennek, aki örökkévaló, változatlan, önnön fényétől ragyogó, és benne lakozik minden teremtményben; emellett dalolt még a Pándavák igazságosságáról és erényességéről is.” És így végződik: „Felemelt kézzel, torkom szakadtából kiáltom, de ó jaj, senki nem hallja meg szavam, amely pedig a legfőbb békét, örömet és múlhatatlan üdvösséget hozhatná el számukra. A dharma (igazságosság) révén elérhető a gazdagság és a vágy minden tárgya. Miért nem gyakorolják hát az emberek a dharmát? Szenvedélytől, félelemtől vagy mohóságtól hajtva, vagy csak életed megóvásáért ne hagyd el a dharmát! Ez a Bhárata Gájatrí. Meditálj ezen nap mint nap, ó, ember, amikor aludni térsz, és amikor reggelente felébredsz! Minden a tiéd lesz, s dicsőség, hírnév, bőség, hosszú élet, örök üdvösség, örökkön tartó béke és halhatatlanság lesz osztályrészed.”

Tanítások

A Mahábhárata mondanivalója az igazság és becsületesség üzenete. A nagy eposz felébreszti az olvasó erkölcsét, és arra ösztönzi, hogy a szatja és a dharma útját járja. Arra sarkallja az embert, hogy jót cselekedjen, a dharma szerint éljen, kifejlessze magában a szenvedélytelenséget azáltal, hogy felismeri az univerzumnak és hiábavaló tündöklésének, valamint az érzéki örömöknek a csalóka természetét, és elérje az örök üdvösséget és halhatatlanságot. A Mahábhárata arra ösztönöz mindenkit, hogy Judhisthirához hasonlóan cselekedjék, és kerülje a Durjódhana-féle gonosz tetteket. Ragaszkodj állhatatosan a dharmához! Így eléred az örökkévaló boldogságát és a móksát (megszabadulást), amely a legfőbb jó az életben. Ez a Mahábhárata végső jelentése, legfontosabb tanítása.

Kívánom, hogy e nevezetes ősi eposz tanításai útmutatásul szolgáljanak életed minden területén! Kívánom, hogy tartsd magadat a dharmához, s hogy a Mahábhárata nagyszerű hősei lelkesítsenek! Kívánom, hogy szívd magadba Judhisthira igazságosságát, Bhísma tisztaságát, Ardzsuna bátorságát és Karna nagylelkűségét! Dicsőség Srí Bhagaván Vjászának, a hősök atyjának, a Mahábhárata szerzőjének, a csirandzsívínek (halhatatlannak), az Úr Hari avatárájának! Az ő áldása szálljon mindnyájatokra!

Részlet: Szvámi Sivánanda: Utak a boldogságoz c. művéből