Kereszténység esszenciája

Szvámí Csidánanda írása a Napi Szentiratok tanulmányozása (Daily Swadhyaya) című gyűjteményből.

“Az Isteniben gyökerezni, az Isteni által vezetve lenni, felismerni az Isteni valóságot, az Isteni egyedüli valóságát, és másodlagosnak tekinteni mindent, ami nem Isteni, ez a szádhana, ez az igazi gyakorlás (abhjásza). Az ehhez szükséges erőért így imádkozunk: “Szabadíts meg a gonosztól! Vezess minket, hogy ne essünk kísértésbe, hogy ne befolyásoljon, ne húzzon és nyomjon el az, ami más, mint az Isteni, az, ami más, mint a Te ideálod, az, ami más, mint a Te célod iránya!”

A sok egyéb irányba húzó és elnyomó hatás közepette is olyannak kell lenned, amilyennek Jézus Krisztus kívánta, hogy legyél, amit Gurudév Szvámí Sivánandadzsí érthetően kért tőlünk, hogy legyünk, a saját spiritualitásunk valódiságának és hitelességének a sav tesztje.

Jézus tanításának lényege nem csupán a templom és nem csupán a Biblia szavai. Jézus tanításának a lényege az a tény, hogy Ő egy állandó Jelenlét, hogy Ő egy örök tanú, egy társ, aki velünk tart, aki velünk él és aki megfigyel minden pillanatot, minden gondolatot, bennünk és a rajtunk kívül is. Ez az Ő Isteni személyiségének jelenléte, amely túlélte saját kortárs idejét, és amely erőteljesen jelen van.

Jézus Krisztus nem halt meg; a nagyok, akik Brahmannal egyesülnek, nem halnak meg. Kilépnek a testből és továbbra is léteznek, Jelenlétként áthatva minden teret, ez mindenki számára fontos, aki felismeri a velük való rokonságot. A guru örök. Minden Isteni tanító örök. Jézus és az általa tanított kereszténység lényege az Isteni jelenlét itt és most, mindörökké, mint vég nélküli világ.

Az, aki hívő, életével, szavaival és cselekedeteivel válaszol a “Kövess Engem” hívásra, cselekvéskor egy ismérvhez vagy kritériumhoz tartja magát: “Ha Jézus itt volna mellettem, mit tennék ebben a helyzetben? Hogy viselkedne Ő ebben a pillanatban, ebben a helyzetben?” Erre a kérdésre az életed kell, hogy a válasz legyen. Ezen kritérium alapján kell kiművelni az ember jellemét és magatartását, életét és cselekedeteit. Ez a kereszténység esszenciája. Merengj el ezen az igazságon Karácsony (Húsvét és Pünkösd) napján. Jézus élő tényező legyen az életünkben. És akkor a Karácsony (Húsvét és Pünkösd) valóban fordulópont lesz egy új életbe, a fény és a bölcsesség felé.”