JANMASTAMI - AZ ÚR KRISNA SZÜLETÉSNAPJA

Krisna azért  jön el az anyagi világba, hogy híveit megörvendeztesse jelenlétével és enyhítsen evilági szenvedéseiken, illetve az iránta érzett hiány fájdalmán. Az emlékezés fennkölt pillanatai visszatükrözik azokat a hangulatokat, amikor Krisna megjelent a Földön, egy szeptemberi napon, éjjel 12 órakor, és a sötétség ellenére a már szirmaikat becsukó virágok is kinyíltak örömükben.

Krisna legutoljára univerzumunkban 5000 évvel ezelőtt jelent meg az Indiában található Mathurában, hűséges szolgái, Vaszudeva és Dévakí gyermekeként. Brahmá – az univerzum és élőlényeinek megteremtője – egy napjában egyszer jelenik csak meg Krisna, ami a mi időszámításunk szerint azt jelenti, hogy 4 milliárd 320 millió évente egyszer. Születésnapját a hindu hagyományok szerint a sravan hónapban (a Gergely-naptár szerint augusztusban vagy szeptemberben) ünneplik. A vaisnava irodalom Krisnát a naphoz, míg kedvesét, Srímati Rádháránit a napfényhez hasonlítja, hiszen egyidejűleg azonosak és különböznek egymástól. Megjelenéseinek okát szintén a szentírásokból tudhatjuk meg:

„Óh, Bhárata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” (B.G. 4.7.)

„A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.” (B.G.4.8.)

A Bhagavad-gítában Krisna kijelenti, hogy megjelenése, születése és cselekedetei mind transzcendentálisak, s aki valóban megérti őket, azonal alkalmassá válik arra, hogy eljusson a lelki világba. Krisna megjelenése - születése - nem hasonlítható egy közönséges ember világra jöveteléhez, aki múltbéli cselekedtei miatt kénytelen anyagi testet ölteni. Az Úr Krisna saját örömére jelenik meg. Amikor elérkezett Krisna megjelenésének ideje, a csillagok állása rendkívül kedvezőre fordult. A csillagképben a Brahmá közvetlen irányítás alatt álló Rohní csillag hatása vált uralkodóvá, ami nagyon jó jelnek számít. A különböző csillagállásokon túl az asztrológia a bolygók egymáshoz viszonyított helyzetéből adódó kedvező és kedvezőtlen pillanatokkal is számol. Krisna születésekor a bolygórendszerek olyan alakzatokba rendeződtek, melyek hatására minden kedvezővé vált.

Szerte a világon - keleten, nyugaton, délen és északon - jólét és béke uralkodott. Szerencsé csillagok ragyogtak az égen, s a városokban, a falvakban, a legelőkön és az emberek elméjében a szerencse és a bőség jelei mutatkoztak. A folyók bővizűen hömpölyögtek, a tavakon szebbnél szebb lótuszvirágok pompáztak. Az erdők pávákkal, gyönyörű madarakkal voltak teli. A virágokkal és levelekkel teli fákon és a többi zöld növényen, melyekre boldogság volt rápillantani, kakukkok és más madarak énekeltek, s méhek rajai zümmögtek édes hangon a félistenek kedvéért. Virágillattal terhes, tiszta szellő kezdett fújni, örömet okozva a tapintóérzéknek, s amikor a rituális szertartásokat végző bráhmanák a védikus elvek szerint tüzet gyújtottak, a tűz egyenletesen lángolt — a szellő nem zavarta meg. Így történt, hogy amikor a megszületetlen Úr Visnu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenni készült, a szentek és a bráhmanák … úgy érezték, béke tölti el szívük mélyét, s ezzel egy időben a felsőbb bolygórendszerből felhangzott az üstdobok hangja.

Amikor minden készen állt, a mindenki szívében jelen lévő Srí Visnu az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként megjelent az éj sötétjében az istennői szépséggel tündöklő Dévakí előtt. Megjelenése olyan volt, mint a teliholdé, mely ott ragyogott a keleti horizonton azon az éjjelen. Felmerülhet azonban az az ellenvetés, hogy Srí Krisna a fogyó hold nyolcadik napján jelent meg: hogyan lehetett aznap mégis telihold? Ennek az volt az oka, hogy mivel Krisna a hold jegyében álló Yadu nemzetség sarjaként szállt alá, ez olyan örömmel töltötte el a holdat, e nemzetség ősatyját, hogy a Legfelsőbb Úr kegyéből teljes pompájában jött föl az égre.

A csodálatos négykarú gyermek, akit Vasudeva látott maga előtt, kagylókürtöt, buzogányt, cakrát és lótuszvirágot tartott a kezében. Mellkasán srívatsa-jel díszlett, kaustubha-köves nyakéket és sárga selyemruhát viselt. Teste tündöklő fekete felhőként ragyogott, fejét vaidurya-drágakővel kirakott sisak koronázta. Haja dúsan omlott alá, testét pompás karkötők, fülönfüggők és egyéb ékszerek pazar tömege díszítette.

Bár Krisna Mathurában látta meg a napvilágot, az ott leselkedő veszély miatt apja elvitte őt Vrindávanába, legjobb barátjához Nanda királyhoz és feleségéhez Jasodához, hogy a vidéki élet békéjében nőhessen fel. Itt tartották meg a bráhmanák (papok) segítségével Krisna születési szertartását, hogy ezzel megadjanak minden kedvezőséget a gyermek és a világ számára. E helyen kezdődtek el Krisna és társai nem evilági kedvtelései, melyek meghallgatása más dimenzióba emeli az emberi tudatot, egy tisztább, boldogabb világba.

Krisna élete tulajdonképpen nem más, mint híveinek a szeretete. Mint mondják a bölcsek, Krisna tiszte híveinek szívében lakozik.