Félelem legyőzése

„Aki elméjének nyugalmát kínok között is megtartja, aki nem sóvárog földi örömök után, és aki megszabadult a kötődéstől, félelemtől és haragtól, azt bölcsnek nevezzük.”- Bhagavad Ghítá II/56.

Életünk folyamán sok mindentől félünk. Félünk a betegségtől, az öregségtől és a haláltól. Félünk attól, hogy elveszítjük állásunkat, bevételi forrásunkat és szegények leszünk. Félünk magától a változástól, egy új munkakörtől, egy új otthontól vagy éppen egy új kapcsolattól. Van, akiben az egyedüllét lehetősége kelt félelmet, míg mások a többi embertől félnek. Félhetünk attól is, hogy mások nem fogadnak el minket, esetleg nyilvánosan bírálnak, megaláznak bennünket. A félelem az ember ellensége. Megzavarja belső békéjét és harmóniáját. Elszívja életerejét, energiáit, gyengeséget okoz, és gátat képez a fejlődésében.

A félelemnek két formáját ismerjük:

Az egyik a természetes félelem, amikor életünk fenyegető helyzetbe kerül. Ez egészséges életösztön. Adott helyzetben akár életet is menthet. A természetes félelem az emberi haladás, fejlődés útját egyengeti.

A félelem másik formája nem természetes, nincs kézzel fogható kiváltó oka, nevezzük ezt képzelt félelemnek. A lelki eredetű félelem forrása legtöbbször visszavezethető a gyermekkorba. Ebben az időszakában keletkeznek magvai, és a tudatalattiban szunnyadnak, majd bizonyos idő elteltével a csírái előtörnek a fellépő stressz, vagy krízis hatására.

A valós alapú félelmeink mintegy 5 százalékot tesznek ki. Képzelt félelmeink 95-öt.

Szorongás és aggodalom

A szorongás és az aggodalom a félelem következményei. A félelem bizonyos fajtái befészkelik magukat a tudatalattiba. Ilyenkor az ember minden ok nélkül aggódik. Elméje folyamatos nyomás, feszültség alatt áll, míg a félelem el nem múlik, amikor is az elme visszanyeri békéjét. A pánikszerű félelem fertőzőbb a koleránál vagy a tífusznál. Volt, ahol az atombomba híre ilyen, pánikszerű félelmet okozott. Az emberek elhagyták a házaikat, és falura költöztek, menekülést remélve.

A pszichológusok azon a véleményen vannak, hogy nem létezik teljes félelemmentesség, és az erre irányuló erőfeszítések csak korlátozott eredményt hozhatnak. Ez téves álláspont. A pszichológusok nem rendelkeznek transzcendentális tapasztalattal. A tökéletes bölcset, aki Brahman (isteni) tudattal rendelkezik, nem érintheti a félelem. Az Upanisádok mennydörgő hangon állítják: „A félelemmentes Brahman megismerője maga is mentes lesz minden félelemtől”.

Félelem csak a dualitásban létezik. Hogyan is félhetne bárki, aki már megtapasztalta a dualitás mentességet. A szattvikus bátorság, mely az Önvaló bölcsességéből ered, egyedül valós bátorság. Tény, hogy a félelem léte glorifikálja a bátorságot. Nem lenne értéke a jóságnak, ha a rossz nem létezne. Az egyik oldalnak nincs súlya a másik nélkül. Ebből eredően mindennek ezen a világon két oldala van. Dvandva (ellentétpár) azért létezik, hogy mozgásban tartsa a világot.

A félelem illúzió

A félelem illúzió, nem létezhet. A bátorság örök, nem halhat meg. Minden ember, aki a földre születik veszélynek, természeti csapásnak van kitéve. Ezért hát, ó ember, vértezd fel magad bátorsággal, és türelemmel. Állhatatosság, bátorság, lélekjelenlét átsegít téged minden veszélyen. Mint ahogyan a sziklára, mely szilárdan áll a tengerparton, a nekizúduló hullámok nincsenek hatással, így az embert, aki bátorsággal megáldott, a szanszára (a létforgatag) sötét, veszélyes hullámai sem érinthetik. Hajlíthatatlanul kiállja a próbatételeket, és győzedelmeskedik felettük.

A félelem fenyegetése rémuralom a szíven. Élj erényes életet! Higgy Istenben! Légy jó! Szolgálj szeretettel! Meditálj! Semmi sem fog megrémiszteni. A halál ura félni fog tőled. Még a halál réme sem fog gyötörni. Ne tartsd rémületben saját lelkedet képzeletbeli félelmekkel! Ezekből balszerencse és hibák származnak. A bátortalan ember a félelme által veszélynek teszi ki önmagát. Számtalan halált hal, még életében. Légy vidám és jókedvű! Ne engedd meg a szívednek, hogy elmerüljék a szertelen gondolat által teremtett félelemben! Önbizalmad és a hit segít.

Az istenek gyermeke vagy. A fény gyermeke vagy. A hallhatatlan Brahman leszármazottja vagy. Csikard ki születésed előjogait! Szállj harcba Ó Ember! Védanta oroszlánja vagy!

A félelem egy érzelem (vritti) az elmében, mely akkor keletkezik, amikor az ember élete külső körülmények hatásaként veszélyben forog. Az emberi reakció erre a félelemérzés, melynek külső jelei lehetnek a sápadt arc, a szívdobogás, a végtagok remegése, a fokozott verejtékezés, a beszéd elcsuklása illetve az elme tompulttá válása.

A félelem oka

A félelem okai a „nem ismerés” és a kötődés, melyek együtt járnak, mint egy ikerpár. Az ember belekóstolt a tiltott gyümölcsbe, és saját érzékei rabszolgájává vált. Megfeledkezett eredeti, isteni lényegéről, amikor a tudatlanság örvényébe került. A végtelen, félelemtől mentes Brahman átváltozott egy korlátolt dzsívává (egyéni lélek), aki azonosul fizikai testével, és azt, mint hangszert használja az érzéki örömszerzéshez.

A kisebbségi érzés a félelem egy másik ága, mely a magabiztosság, az önbizalom hiányát eredményezi. Az ember félelmet érez azokkal szemben, akik fölötte állnak tehetségben, erőben, rangsorban, avagy éppen hatékonyságban. A tehetetlenség érzése lesz úrrá rajta.

Testi elváltozás illetve fogyatékosság, az alacsony fizikai, illetve szellemi teljesítmény, a gyermekkorban elszenvedett hibás nevelés is lehetnek a félelem kiváltó okai.

Az Úr Krisna szól: "Aki elméjének nyugalmát kínok között is megtartja, aki nem sóvárog földi örömök után, és aki megszabadult a kötődéstől, félelemtől és haragtól, azt bölcsnek nevezzük.” - Bhagavad Gítá II/56.

Kötődsz a töltőtolladhoz, könyveidhez, ruháidhoz, nagyobb értékeidhez. Ezek által a félelem bekúszik az életedbe. Aggódsz, hogy esetleg elveszíted őket. Fogadd be tehát a következő gondolatokat: Minden tárgy illuzórikus, halandó, és fájdalmat okozó. Kötődésed folyamatosan enyhül, később teljesen megszabadulsz tőle józan belátással.

Minden embernek van valamiféle képzelt félelme. Májá (illúzió) senkinek sem engedi meg, hogy nyugodtan pihenjen. Vágy, harag, kapzsiság, féltékenység, büszkeség és gyűlölet izgatja. Most a félelem szítja a világnyi lángot. Olajat önt a három tapasz [1] lángjára. Az ember ugrik, és majomtáncot lejt. Egy percig sincs nyugta.

[1] Tapasz: A bennünket foglalkoztató problémák három tőről fakadnak. Első, melyet magunknak csinálunk. Második, melyet mások csinálnak nekünk, a harmadikat a természet hozza létre. Ez utóbbi megoldását a Teremtőre kell bíznunk. A másodikat tapintattal, és értelemmel megoldhatjuk. Az első megoldása a legnehezebb, kit lehet hibáztatni mindazért, amit magunknak csináltunk?

KÉPZELT FÉLELEM HATÁSAI

A valós alapú félelmeink mintegy öt százalékot tesznek ki. Képzelt félelmeink kilencvenötöt. A képzelt félelmek betegségeket okoznak, elszívják az ember energiáját, okai a folyamatos izgatottságnak, az alacsony szintű életerőnek, szorongásnak, rossz közérzetnek, az összhang hiányának. Az ember retteg a járványoktól. Aggodalmaival, hogy a baktériumok bejuthatnak, vagy esetleg már be is jutottak a szervezetébe, komoly rombolást végez. Önmagát teszi a járvány áldozatává.

Néhányan aggódnak, hogy talán elveszítik állásukat. Mások azon töprengnek, hogyan alakulhat a sorsuk szerettük halálát követően. Megint mások nyugtalankodnak, hogy az üzletük esetleg csődbe megy. Se vége se hossza a képzelt félelmeinknek.

Ülj le egy kis időre! Gondold át a helyzetet logikusan! Tarts önvizsgálatot! Meglátod, minden képzelt félelmed elillan. Az elméd megtéveszt téged a képzelt félelmeiddel. Tanulj meg gondolkodni, megkülönböztetni, mérlegelni, tervezni. Fejleszd a lelki erődet. Légy csendes tanúja elméd színjátékának. Az elme lesben áll, mint egy tolvaj. Rá fogsz jönni, milyen módon tévesztett meg a hosszú évek során, és arra hogy ennek a félelemnek nincs valós alapja.

Amilyennek gondolod magad, olyanná válsz. Gondolataid, eszményeid nyomán alakul az életed. A gondolatnak hatalmas az alakító ereje. A félelem legyőzésének számtalan módja van. Ezek egyike a Pratipaksa Bhavanám, ellentétes nézőpont fejlesztése.

A Pratipaksa Bhavanám olyan módszer, mellyel fokozatosan ellenőrzésünk alá vonjuk elménket, és viselkedését jógikus célkitűzéseinknek megfelelően módosítjuk. Szádhanánk (napi gyakorlás a spirituális úton) első lépcsőjét a Jamák (erkölcsi tisztaság: nem ártás, igazmondás, önmegtartóztatás, nem lopás, mértékletesség) jelentik. Bizony néha már itt elbotlunk, előfordul, hogy durva megjegyzést teszünk, feltűnősködünk, vágyunk valamire, ami nem is a miénk. A Pratipaksa Bhavanám olyan módszer, mely segít elkapni zavaró, romboló gondolatainkat, és visszairányítanunk elménket utunk jógikus ösvényére. Lényege, hogy amikor ártalmas gondolataink támadnak, tudatosan létrehozunk, és erősítünk olyan gondolatokat melyek természetes ellentétei ezeknek. Egyszerűnek tűnik, hiszen valaminek csak az ellentétjét kell megfogalmaznunk. Az így született gondolat már maga is megkönnyebbülést, nyugalmat hoz számunkra. Különösen nehéz esetekben szükségessé válhat, hogy ne csupán egyetlen lehetséges gondolatot fejlesszünk, hanem elmélkedjünk különböző lehetséges válaszokon, körültekintően fontolgassuk ne csak magát a reakciót, hanem annak lehetséges hatását ránk, illetve másokra nézve.

E módszer ráirányítja a figyelmünket arra, hogy más lehetőségek is léteznek. Kellemetlen átélni, ahogyan az ártó gondolataink magukkal ragadnak. Ítélőképességünket eltompítja az agyunkra rátelepedő homály, lelki nyomást, sarokba szorítottságot érzünk, és mondhatunk, vagy tehetünk olyat, melyet később megbánunk. A Pratipaksa Bhavanám kinyitja az ajtót nekünk. Az által, hogy ellentétes szemléletű gondolatokat ébresztünk, és lehetséges szavaink, tetteink következményein töprengünk, azonnal több potenciális irányt adunk gondolatainknak, érzéseinknek és viselkedésünknek. Elmozdultunk a csupán válaszadástól a cselekvés irányába. Kihúzzuk magunkat a gödörből, egyben fellépünk egy olyan magaslatra, ahonnét minden irányba ellátunk, betekinthetünk minden lefelé vezető utat, és módunkban van kiválasztani a legjobbat.

Emlékezzünk rá, hogy minden negatív tett tudatlanságot, szenvedést eredményez, tekintet nélkül az indoklásra ­- hogy szándékosan tettük-e, hogy minden csak véletlenül történt, hogy csupán megtorlás volt-, az eredmény saját szenvedésünk lesz. A tudatlanság esetünkben azt jelenti, hogy folytatjuk saját énünk ama kicsiny részének táplálását, amely felelős a védekező, megosztó, durva gondolatokért, inkább mintsem táplálnánk azt a végtelen részünket, mely bőkezű, szabad és könyörületes.

Hatékonyan tudunk változtatni önön viselkedésünkön, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy a negatív gondolatok, megnyilatkozások, cselekedetek fájdalmat, és szenvedést hoznak számunkra. Ezek a zavaró gondolatok olykor a múltból erednek, szerzett félelmeken, sérüléseken alapulnak. A Pratipaksa Bhavanám határozott, használható eszközt ad kezünkbe, mellyel nekiláthatunk megválaszolni, és megváltoztatni ezeket a romboló mintákat, segítségével, felemelő lehetőségeket tárhatunk fel önmagunk számára.

Nem vagyunk ugyan képesek folyamatosan tudatos ellenőrzés alatt tartani gondolkodásunkat, szavainkat, tetteinket, de kitartó törekvésünk eredményeképpen, egyre gyakoribbá fog válni, hogy időben ráébredünk, mi is zajlik bennünk, illetve körülöttünk, és ennek megfelelően reagálhatunk. Lehetséges, hogy kezdetben a módszerünk, hogy ellentétes nézőpontot alakítunk ki önmagunkban természetellenesnek, és hamisnak tűnik még önmagunk számára is. Logikus gondolkodásunk azt diktálja, hogy éppen a negatív válasz a jogos, és az egyedül eredményre vezető. Kialakuló adottságunk, hogy le tudjuk állítani magunkban az események felpörgését, és képessé válunk higgadtan végiggondolni a hosszú távú következményeket segíteni fog abban, hogy hűek maradjunk jógikus céljainkhoz. Az idő múlásával a módszer, mellyel gondolatainkat, és szavainkat ellenőrzésünk alá vonjuk, lényünk természetes részévé válik, ösztönösen fogjuk alkalmazni. Elérjük azt az állapotot, amikor önmagunk vizsgálatán át eljutunk szenvedéseink és tudatlanságunk végére.

Előfordulhat, hogy a félelem hullámai átcsapnak fejünkön. Egy időre elveszíthetjük lelki egyensúlyunkat. Kedvezőtlen események hatására múltban megélt negatív élmények törhetnek ránk, melynek nyomán képzeletünk ránk váró sorscsapások rémét vetíthetik elénk. Még ilyen helyzetben is töretlenül hinnünk kell Istenben, bíznunk kell abban, hogy Ő megszabadít bennünket.

Kialakított módszerünket ültessük át a napi gyakorlatba:

Ülj le reggelente és hunyd le a szemed! Fél órán át meditálj a bátorságról, a félelem ellentétjéről! Szedd össze a gondolataidat a bátorság előnyeiről, és a félelem hátrányairól! Tudatosan gyakorold ezt az erényt napközben. Éreztesd magaddal, hogy a bátorság roppant mértékben van jelen benned! Fokról fokra tedd ezt nyilvánvalóvá napi életedben! Néhány hét, esetleg hónap elteltével tapasztalni fogod, hogy a félelmed lecserélődött bátorságra. Engedd át magad a lényedben szárba szökkenő új érzésnek! Tedd ezt szeretettel és szerényen! Örök lélektani törvény, hogy a jó mindig legyőzi a rosszat!

Egy másik használható módszer: „Isten jelenlétének érzékelése”.

Isten mindenben jelenlévő, mindig veled van, mindenütt megtalálható körülötted, bár szemeid által érzékelhetetlen, és tapintásod sem segít a keresésében. Egyedül belső bölcsességed tekintete képes Őt felfedezni.

A modern civilizáció rabságban tartja az embereket, mára már elszakadtak az ősi értékektől, gondolatoktól-cselekedetektől. Nem tudatosul bennük, hogy mit, és miért tesznek napi rendszerességgel, hogyan fejlődnek, mi is az valójában, amit el szeretnének érni, meg akarnak valósítani. A felfedezések, találmányok és fejlesztések megszabadították az embert a fárasztó fizikai munkától. Sajnos az így felszabadult energiákat a lustaság és az érzéki örömök emésztik fel. Az emberek lassan elfelejtik honnan erednek a napi kötelességeik, ki is az a kiapadhatatlan ellátó, hogyan fedezik fel Őt a mindenek mögött, hogyan kérni, illetve tisztelni Őt. A legtöbb ember úgy érzi, nem képes az elméjét Isten felé irányítani, és szent gondolatokon meditálni. Pedig ehhez csak gyakorlásra van szükség.

Próbálj minden nap egyedül maradni néhány percre! Bizonyára van olyan időszakod, amikor kikapcsolódásként mást szoktál csinálni. Válassz egy nyugodt helyet! Ez lehet egy terasz, egy éppen nem használt tárgyaló, egy pad a közeli parkban, autód egyik ülése a parkolóban, vagy éppen az irodád rejtett zuga. Söpörd ki hullámzó gondolataidat. Segít az érzékeid visszavonásában, ha felfedezel valami eredetit az adott környezetben, a táj szépségét, a mély csendet, egy tárgy kecses formáját.

Isten tiszteletének két, egymástól eltérő megközelítése létezik. Az egyik, a „Mindent átható természeti Erő”, a másik az „Itt, és egyedül itt”. Ha az ember leül, és elmélkedik Isten mindenben jelenlétén, például megnyilvánulásán a Napban, a Holdban, a csillagokban illetve bármiben, ami felötlik benne, könnyen lehet, hogy elveszve érzi magát a végtelenben. Másrészről felfedezheti Isten jelenlétét már a kezdeti stádiumban, majd tovább erősítheti ezt az előző módon.

GYAKORLAT A FÉLELEM LEGYŐZÉSÉRE

Miután lecsillapítottad az elmédet, például szemlélődéssel egy kiválasztott helyszínen, a csend, a természet hangjainak megfigyelésével halkan mondd ki a következő kijelentéseket: „Isten most jelen van” vagy „Isten most is itt van ebben a szobában”.

Ismételd meg ezeket meditatív úton, majd relaxálj egy ideig, és kezd elölről! Végezd ezt fáradhatatlanul, míg teljesen el nem merülsz ebben a gondolatban! Ekkor érzékelni fogod Isten jelenlétét.

Ne állj meg itt, ez nem a végső cél! Ismételd:

„Jelenléte betölt engem fejemtől a lábamig”,

„Jelenléte örömmel tölt el”,

„Jelenléte szeretetet áraszt”,

„Jelenléte békességet ad”.

Valahányszor elméd elkalandozik, ismételd ezeket a mondatokat halkan kimondva.

Ez a gyakorlat megszabadít a félelmeidtől, bátorsággal, örömmel, és békességgel tölt el.

Kitartó gyakorlást követően a Kozmikus Szeret és az Örök Béke uralkodik rajtad.

Ismerjétek meg ezt a könnyen elsajátítható útját Isten meglátásának! Gyakoroljátok pontosan, és kitartóan!

Srí Szvámí Sivánanda – Conquest of Fear