Az Úr ruháját hordja minden

Ísa-upanisad

Az Ísa-upanisad címét kezdő soráról kapta. Ez szójáték, kétféleképpen is fordítható: "Az Úr ruháját hordja minden" vagy "az Úrban lakozik minden". Bár az upanisad gyűjtemények több féle sorrendet követnek, megegyeznek abban, hogy az Ísa-upanisad áll az első helyen. Nem véletenül, hiszen a költői szépségű mű egyben az upanisad-filozófia esszenciája.

A 4-5. és 8. versszak a Lélek fogalmát tárgyalja, az 1-2. és a 6-7. a Lélek tudásának, illetve e tudás erkölcsi vetületének problémáját, a 3. és a 9-10. pedig a tudást és a nemtudást különbözteti meg egymástól. A transzcendens tudás világon túlvivő útját leíró utolsó négy versszak lazán illeszkedik a mű szerkezetébe. Egyes tanítók úgy mondják, hogy egy régi halotti imáról szakadt le, így építették az upanisadba. E rész népszerűségét jellemzi, hogy szó szerinti formában megtaláljuk a Brihadáranyaka-upanisad ötödik fejezetében.

Az Ísa-upanisad a Jadzsurvéda egyik énekköréhez, a Vádzsaszanéji-szamhitához tartozik, így néhol Vádzsaszanéji-szamhitá-upanisad néven szerepel.

* * *

OM

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke!

 

1.    Az Úr ruháját hordja minden, mi sereglik itt a Földön,
       Azzal élj, mit rád hagyott, másnak java ne gyötörjön.

2.    Száz évet élhetsz nyugodtan, ha így teszed meg dolgodat,
       Másik választásod nincsen, a sors reád így nem tapad.

3.    Az ördögök világait vakság és sötétség fedi,
       Elhullva ide kerülnek önnön lelkük gyilkosai.

4.    A mozdulatlan Egy az észt meghaladja,
      az istenek sem tudják utolérni őt,
      csendben állva ér utol minden futót,
      Mátarisvan a vizet őbenne tartja.

5.    Ő mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben,
       Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.

6.    Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
       minden lényben a Lelket látva többé nincs oka félni.

7.    Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,
       Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, homály?

8.    Ő körbe kiterjed testetlen, tiszta,
       világos, sebzetlen, bűn sosem éri.
       Látó bölcs, magától való mindenható,
       a dolgok rendjét örökre kiszabta.

9.    Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók
       de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.

10.  Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás.
       Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

11.  Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó,
       az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.

12.  Vakságba, sötétségbe buknak a nemlétnek hódolók,
       de ennél is nagyobb sötétbe a létet csak kóstolók.

13.  Mondták: máshová vezet a lét, és a nemlét megint más.
       Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

14.  Aki a lét és nemlét kettősségét egyaránt tudó,
       az nemlétezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.

15.  Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,
       tárd fel hát előttünk, ó Púsan!
       Az igazak útján járóknak megmutasd!
       Púsan, Ősbölcs, Jama,
       Nap, Pradzsápatinak fia!

16.  Legszebb alakodban látlak meg én,
       a Napban az Ember, az vagyok Én!
       Sóhaj az örök szélbe szállj,
       itteni test véges porba omolj!

OM

17.  Emlékezz művem, emlékezz a tettre!
       Emlékezz művem, emlékezz a tettre!

18.  Tűz, segíts meg minket jó utakkal,
       ösvények tudója, vigyél sikerre!
       Téríts le a bűn ferde útjairól,
       néked szentelődünk a legszebb szavakkal!

OM

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

Béke! Béke! Béke!

UPANISADOK - A hindu filozófia szentiratai (Tenigl-Takács László fordítása)