Az Ember mint Lélek

A nyugati felfogás szerint az ember pusztán egy fizikai teremtmény, aki rendelkezik elmével és tartozik hozzá egy lélek. A jóga felfogása szerint az ember lényegében a lélek, amely az elmén keresztül fejezi ki magát, s amely a fizikai síkon a testben képes működni.

Az ember lélek, amelyhez tartozik egy test. Az ember lényegileg egy spirituális lény. Az ember azért él, mert ő a szellem, vagy lélek. Legbensőbb lényege az Atma, vagyis az Isteni Szellem. Valós természete maga Isten. A fizikai test és az értelem a legbelül rejlő lélektől függenek, amelyről az ember csak nagyon keveset tud, vagy éppen semmit.

Az ember nem egyenlő a fizikai testtel. Nem egyenlő az érzékszervekkel vagy az elmével. Ezek csak a járművek. A test és az elme alá van vetve a változásnak, leépülésnek, halálnak, míg a valós ember – a halhatatlan Én vagy Atma – örökké létező, soha meg nem szűnő, örök, meg nem született, tökéletes és ősi.

Neked is van tested, de te nem a test vagy. Van elméd, de te nem az elme vagy. A test és az elme az eszközeid, amint az ácsnak is vannak munkaeszközei. Ez a test a lélek eszköze, vagy szolgája, nem pedig a börtöne.

Légy tudatában annak, hogy a test az önnön fényétől ragyogó Szellem, vagy Atma vagy Lélek temploma, amely irányítja és működteti az elme és a test minden képességét. Légy tudatában annak, hogy a Szellem lélegzete éltet, nem pedig a fizikai lélegzet.

A halállal nem ér véget minden. A halál nem jelent teljes megsemmisülést. A halállal nem szakad meg a láncolat, vagy sorozat. A munkálkodó erő, a testben lakozó Lélek nem hal meg a test halálával. Az ember Lelke halhatatlan. Amint az ember leveti a kabátját, úgy veti le a Lélek is a fizikai testet.

A Lélek e test-bőrbe van bebújtatva. A Lélek hajtja a test-szekeret. Amikor a test megsemmisül, a Szellem vagy Lélek tovább él. Továbbra is veled lesznek a gondolatok, emlékek, akaraterő és a finomtest.

Nevetséges azt gondolni, hogy a testen felül nem létezik más, nincs is Lélek. Az valóban igaz, hogy a meghalás minden „élő szervezet” végső fázisa, de a „tudat” nem élő szervezet. Ez egy örökké létező valóság, melyet nem érint a változás és az elmúlás. Az ember változtathat egyéni megjelenésének formáján, de nem változtathat az örök tudaton, amely létezésének lényege. Minden gondolat mögött ott a tudat, és az ember nem hatolhat be e tudat mögé.

Lehetetlen, hogy a tudat valaha is véget érjen. Ezért van az újjászületés. Egyébként mi történik a Jiva-val (ejtsd: dzsíva), vagy egyéni lélekkel, miután levetette a fizikai testet? A tudat egy másik formájában él tovább, a teljesség felé való növekedésének megfelelően. Az, hogy a tudat is megszűnik létezni a fizikai test halálával, gyerekes gondolat. A tudat örök és tovább létezik a halálon túl.

Az emberben a tudatot elkendőzi az elme és az anyag. Ezért nem képes felismerni lényegi, isteni természetét. Amíg nem szabadul meg az elme és anyag kötelékéből, nem ismerheti meg az ÉN-t, vagy Atma-t.

 

(Részlet Szvámi Sivánanda „Királyi Tudomány, Királyi Titok c. könyvéből)