Az élet értelme

Mi az élet értelme? Miért születünk embernek? Egyszerűen csak létezünk, amíg meg nem halunk? Mi a kapcsolatom teveled? Miért szenvedek időnként, máskor meg miért vagyok boldog? Mi a jelentése az olyan kifejezéseknek, mint „öröm” és „bánat”?

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések előbb-utóbb felmerülnek legtöbbünkben életünk során. A tragédia az, hogy nagyon sok emberben viszont egyáltalán nem merülnek fel mindaddig, amíg valamilyen komoly sokk, veszteség vagy más szerencsétlenség nem éri őket. Eddig aludtak, s ezért nem voltak tudatában az élet és a létezés értelmének. S olyanok is vannak, akik még a sorozatos boldogtalan tapasztalatok után sem képesek felébredni!

 

Az „átlagember” a mai világban sokkal elfoglaltabb annál, semhogy időt találjon az élet effajta kérdéseinek boncolgatására. Örül, hogy él, valójában pedig alig él. A tudatlanságnak eljön egy olyan szintje, amit összetévesztenek a tudással és bölcsességgel; mint a kalitkában született madár, aki rég elfelejtette a veleszületett jogát, hogy szabadon szárnyaljon, s ha kiengedik, minduntalan visszaszáll a kalitkába; az ember is harcol a tudatlanságért és a korlátaiért. Még a szerencsétlenség sem ébreszti fel; megváltoztatja a módszereit, a szomszédait okolja, s más eszközökkel újra küzdeni kezd a boldogságért.

Az ébredés folyamata során két út áll előttünk nyitva. Ha követjük Szvámi Sivánanda tanításait, akkor spirituálisan meggyógyulunk és felébredünk, ami a könnyebbik út. De ha figyelmen kívül hagyjuk az üzenetét, akkor Isten kénytelen lesz más eszközökkel ráébreszteni bennünket arra az igazságra, hogy a világ teli van fájdalommal, halállal, és az igazi boldogság nem itt keresendő. Előbb vagy utóbb, bármelyik utat is választjuk, feltesszük magunknak a kérdést: „Mi az élet értelme?”

Válaszként erre a Mesterünk ezt énekelte: „Nincs-e nemesebb küldetésünk, mint az evés, ivás, alvás? Nehéz emberi születéshez jutni, ezért tégy meg mindent, hogy megvalósítsd Istent még ebben a születésedben.”

Ajánlatos ezeket a bölcs szavakat mindig észben tartanunk, s így életünket Mesterünk fénye és tanításainak világossága ragyogja be. Az életnek nagyszerű küldetése van: meglelni Istent, aki maga a legfelsőbb boldogság. Az élet korlátok és feltételek nélkül maga a boldogság: ez az élet értelme. Ennek gyakorlati útja pedig maga a jóga.

(Írta: Szvámi Vénkatésánanda, aki Szvámi Sivánanda közvetlen tanítványa volt és maga is elérte a megvilágosodást)