Taszítsd el magadtól az Egót !
Kizökkent, kavargó világunk nehézségek és könnyek között zajló, számtalan szálon futó, és véget nem érő történetei nem mások, mint a bölcsesség fenséges egyetemének tanításai, ahol mindenki a saját életének könyvéből tanul, az ébredés filozófusai, a szentek és bölcsek, a mennyei tanítók és szentéletű mesterek között.
Az, aki saját egóját erősíti, semmit sem fog megtanulni ezen a nagyszerű egyetemen, reménytelen minden, amibe belefog, amit hátra hagy. Az ego rabja saját tudatlanságába szerelmes, önnön ostobaságát tömjénezi, halandó testének kötődései az igazán fontosak számára, ezért kiteszi magát a balsors viharának, számtalan megpróbáltatás, sorscsapás és szenvedés jut neki osztályrészül. Tudatlanságából eredő vakmerőséggel szegi meg az Élet Törvényét, ezért soha sem nyerhet bebocsájtatást az Örök Isten és a Legfőbb Boldogság csarnokába, saját gyötrelmei tartják fogva, ezért soha sem juthat el a Mennyei Kegyelem állapotába.
Az ember egója beszűkítette saját távlatait, a földet magát is a sötétség, a halál, a szenvedés és bukás poklává tette. Önnön téveszméinek és érzéki elméjének közegén át szemlélve világunkat, - amely valaha a boldogság temploma volt – azt az aggodalom, a szenvedés és a reménytelenség barlangjává változtatta. A sötétség és a pusztulás törvényei igazgatják őt nem az élet, nem a világosság. Az ember saját egójába dermedve a bűnök áradatát zúdítja magára, mely végül teljes megsemmisüléséhez vezet. Számára a bölcsesség butaságnak tűnik, a tisztaság tisztátlanságnak, a tökéletesség tökéletlenségnek, az alázat gyávaságnak, a jámborság gyengeségnek, a szolgálat vonzalomnak és szenvedélynek, a könyörület képmutatásnak. Az ego mámorától elbódult elme mindenben éppen annak ellenkezőjét látja.
Az emberi egót a hiúság uralja, az abszolút büszkeség irányítja, a gyűlölet tartja fogva, a butaság ringatja el. A tévhit az ő intelligenciája, ördögök lebegnek körülötte, léptei sötét tudatlanságba és romlásba viszik őt. Felfogóképességét felhőbe borítja, ítélőképességét összezavarja saját elfogult előítélete, és nincs tisztában önnön elszomorító állapotával sem. Épp ellenkezőleg, tehetségesnek, mindentudónak érzi önmagát, a többieket leereszkedően olyan szerencsétlen lényeknek tekinti, akik az evolúciós skálán még messze mögötte járnak. Ilyen az ego önkábítása. Ahol az ego nincs, ott minden áldott, minden jó, minden dicső és az ember rátalál Istenre.
Az embernek, aki mentes az egótól az egész világ egy menedék, a béke szigete, a boldogság gazdag királysága. Számára nincs több aggódás. Megtisztult, emelkedett és megvilágosodott, semmi sem marad rejtve előle. Az Igazság teljes fényében ragyog fel számára, a rejtélyek feltárulnak előtte, az univerzum működésének minden titka ismertté válik számára. Az, kinek nincs egója és átadta magát Istennek, az minden létező erő birtokosa, minden hatalomé és erőé, mellyel Isten bír. Az egótól mentes ember páratlan szabadsággal és tökéletességgel rendelkezik.
Nem könnyű az egótól megszabadulni, de míg ez meg nem történik, az igazság csak ábránd, és lehetősége sincs Isten megmutatkozásának. Adj el mindent önvalód alsó szintjéről, és szerezd be a Fensőbb Önvalódat. Fordítsd el elmédet saját helyzeted folytonos igazolásától, tégy jót ellenségeidnek. Szabadulj meg minden előjogodtól, ha irányítani akarsz, szeresd azt, aki gyűlöl, ne szállj szembe, ha győzni akarsz, és mondj le mindenről, ami hozzád tartozik. Ne keress semmit, akkor minden a tiéd lesz. Győzd le önmagad, ha a Legnagyobb Szabadságban akarsz részesülni. Ne adj menedéket az egónak, ha a Legfőbb Hatalom, a Mindenható Isten oltalmába ajánlod magad.
Töröld el az egót minden formájában, hogy meglásd saját szívedben az Isteni Igazság tükröződését, és megvilágosodhass az Isteni Tudás által. Rombold le egódat, merülj el mások szeretetében, és meglátod, a Legfőbb Urak egyike leszel ebben a határtalan univerzumban, és a bőség, a jólét tölti ki az egóhoz kötődő szenny helyét. Áldozd fel egódnak akár csak egy egészen kicsiny darabkáját is, önmagában ez már elég ürügy lesz Isten számára, hogy elárasszon téged az Ő Boldogságával. Tégy néhány képzeletbeli lépést hátrafelé, ne érintsen téged a külső történések kavargása, szemléld semleges távolságtartással a szeretet-, vagy nem szeretet, a jókedv és indulat külső hullámzását, az élet stresszének szünet nélküli zakatolását. Térj vissza az Úrhoz, Kegyelem, Béke és Bölcsesség legyen veled!
(Swami Sivananda: Yoga and Realisation (részlet))
