Sivananda mester válaszol
Ha minden az Úr akaratának megfelelően történik, beszélhetünk-e emberi szándékról? A mi döntésünk, hogy megteszünk-e valamit, vagy éppen nem? Tekintsünk az ismétlődő hibáinkra is úgy, mint felsőbb akarat megnyilvánulására? Valóban azt kapjuk, amit megérdemlünk, vagy csupán arról van szó, hogy az ember kevéssé tud felnőni azokhoz a célokhoz, melyeket önmaga elé tűzött?
Tény, hogy az Úr mindent megtervezett, kijelölte utunkat, és minden ezzel összhangban történik. Isten azonban szabad akaratot adott az egyénnek, hogy tehessen jó, vagy rossz dolgokat, választhasson a két út között. Az, aki kellően bölcs, és felismeri a világi örömök múlékony, és fájdalmas természetét, képes önmagát a helyes irányba terelni. Sikeresen ledolgozhatja a Praraddháját, Karmájának azt a részét, mely mostani születésének tapasztalataiban már beérett. Az Úr különleges kegye nélkül senki sem képes karriert csinálni, vagy akár elbukni. A tisztánlátás képessége már önmagában is kegyelem. Az Ő jóindulatának megszerzéséért tudatos, és határozott erőfeszítések szükségesek. Siker, vagy kudarc legyen is a befektetett munka eredménye, az egyedül, és kizárólag az Úr szándékán múlik. Fogadj el mindent Védikus közömbösséggel. Légy néma szemtanúja, örömteli átélője az Isteni titoknak.
Mindenki azt kapja, amit megérdemel, sem többet, sem kevesebbet. Az Isteni Törvény gyökeresen különbözik az emberétől. Ez a Törvény, a Döntés és az Ítélet végleges, és megkérdőjelezhetetlen. Ezt nem lehet megvesztegetni. Mindig pártatlan, egységes és méltányos, az emberrel, az emberiséggel, a Föld minden teremtményével.
A földi célok felé törekvés nem más, mint az egoizmus megnyilvánulása, mely az emberi lét minden pillanatában tettekben, szavakban és gondolatokban nyilvánul meg. Bolygónk egyetlen értelmes lénye sem valósíthat meg semmilyen világi, vagy spirituális célt, hacsak nincs mögötte isteni akarat. Isten valójában azoknak segít, akik önmagukon segítenek, feltételezve, hogy az elérni kívánt cél szigorúan, és következetesen megfelel az Írások szellemének. A bölcsőtől a sírig, a születéstől a halálig, a tudatra ébredéstől, az örök nyugalomra térésig az ember vezérlőelve az önerő, a saját erőfeszítés legyen! A jellemed függ attól, hogy elmédben milyen gondolatokat dédelgetsz, milyen belső képet alkotsz önmagadról, milyen életcélt tűztél ki magad elé.
Segíthet az ember másokon, vagy mindez csak egy szép gondolat, az elme játéka? Igaz, hogy az ember csak a saját Karmájából eredően emelkedhet fel, vagy bukhat el, mások Karmájától érintetlen marad? Ha mindenkinek le kell aratnia saját tetteinek gyümölcsét, tud-e tenni az ember bármit is annak érdekében, hogy változtasson saját, vagy éppen mások sorsán?
Az ember kezében ott van a kezdeményező cselekvés lehetősége, semmi kétség e felől. Tehet jót önmagával, és másokkal. Meghatározhatja a körülményeit, a környezetét. Észre kell vennie, mi mindenben lehet mások javára, mennyi mindenben tud segítséget nyújtani számukra ebben a relatív világban. Tudást adhat a tanulatlannak, példát a műveletlennek, értékes anyagi segítséget a szegénynek, a szűkölködőnek. Taníthatja az árvát, támogathat olyan szervezeteket, melyek gyermekekről gondoskodnak. Helye van a teljes jövedelmének, de ennél jóval többet is tehet. Hogyan merülhet fel egyáltalán ez a kérdés, segíthetünk-e másoknak? Végy példát Gandhiról, az Ő jámbor, és elkötelezett szolgálatáról, melyet nemzetének, és az egész világnak tett. Légy erényes, és máris ráléptél a bölcsességhez vezető útra.
