Szvámi Sivananda: A meditáció gyakorlása
Amikor a kisgyermek először pillantja meg a virágon pihenő pillangót, tágra nyílt szemmel, hosszú percekig bámulja azt.
Az anya többször szólítja tizenéves leányát a vacsorához, mindhiába, válasz nem érkezik. A kislány meg sem hallja a hívó szót, holott ébren van. Egy könyv olvasásába merült el, fejét a könyvbe dugva, szemei szinte falják a sorokat.
Egy ódon épületben, az alsó tagozatos diákok óráján a tanító éppen egy történetet mesél, majd feltesz egy rövid kérdést. „Mit gondoltok, sikerült bejutnia?” A leghátsó sorból szinte azonnal érkezik a válasz: „Már majdnem, már csak a farka látszik ki!” A feszült figyelemmel teli hang egy fiúé volt, aki figyelmét addig egy egér küzdelmének megfigyelésére fordította. A jól táplált rágcsáló minden igyekezetével azon volt, hogy kijusson a teremből, de megrekedt egy szűk nyílásban, és folyton mozgó farka még kilátszott abból.
Ezek a napi példák az összpontosításról szólnak. A figyelem, a koncentráció, a meditáció egyazon folyamat fokozatai. Figyelmünket rögzítjük egy tárgyon, megpihentetjük egy gondolaton, minden mást kizárva elménkből.
Sivananda mester könyvében, melyet „Koncentráció és meditáció” címmel írt, egy történetbe szőve mutatja meg, mit is ért összpontosítás alatt. A történetben Drona, a tanító teszi próbára tanítványai, a Pandavák összpontosító képességét. Egy vízzel teli medencét helyeznek a földre. Fölötte szomjas madarak röpködnek. Az íjásznak úgy kell eltalálnia a madarat, hogy a vízfelületen, annak tükörképét figyeli.
A tanító kérdésére, hogy mit látnak, egymás után érkezek a tanítványok válaszai:
Yudhishthira: Ó Mester, látom a célba vett madarat, a fát, melyen ülnek, és önmagamat.
Bhima: Látom a madarat, a fát, téged Mester, a táblát és a székeket.
Sahadeva: látom a célba vett madarat, téged Mester, a lovakat a kocsi előtt, és a bámészkodókat.
Arjuna: Ó, mester nem látok semmi mást, csak a célba vett madarat.
A történetben egyedül Arjuna volt képes tökéletesen összpontosítani.
A jóga apró részletekig kidolgozott tudomány. Az ászanák és a légzőgyakorlatok tökéletesítik, egészségessé teszik a testet. Az önzetlen szolgálat és a jótékony tettek kitárják a szívet. Az imák, a Japák és a Kirtan megtisztítják, kifinomítják az elmét. Ha a jelölt mindezeket élete részévé tette, már felkészült a nagy utazás utolsó körére. Ez az Úrhoz vezető zarándoklat legkeményebb része. A teljes sötétség áttöréséhez egyetlen eszköze, fegyvere van: letisztult elméje. Most, ezt a tiszta elmét kényszeríti koncentrálásra.
A koncentráció az elme egy pontra irányítása. Az elme irányítható egy tárgyra, vagy egy fogalomra. A kezdő számára egy konkrét tárgy befogása mindig könnyebb feladat. Hasznos, ha valami számára kedves dologra fókuszál. Valamire, mely segítségével elméje vándorlását hosszabb-rövidebb ideig megállíthatja. Kezdetnek megfelel figyelmének rögzítése a gyertya lángján, az óra ketyegésén, vagy megfigyelheti egy, a számára ismert szent képét. Ezt követően irányíthatja figyelmét testének egyik spirituális pontjára, szívére, vagy becsukott szemei fölé, a szemöldökei közé eső területre. Nincs semmi, ami koncentráció segítségével ne lenne megvalósítható!
Az összpontosítás a meditáció előszobája. Nem más, mint elnyújtott, vagy „kitartott” koncentráció. A tudós egy problémára összpontosítja figyelmét, egy megoldást keres, a választ akarja megkapni. Gondolkodnia kell, ismét, és ismét. Egyszer csak kipattan az isteni szikra, az összefüggések világossá válnak. Hasonlóképpen, a meditáció mély, tartós koncentrálás, koncentrált koncentráció az élet nagy feladatán, Isten megfoghatatlan hármas egységén, az emberen és az univerzumon. A törekvőnek, aki el akarja érni Istent, meditálnia, meditálnia és ismét meditálnia kell.
