A civilizáció
Mi is a civilizáció? Valóban civilizáltnak mondhatod magad? Ha súlyosan megbetegszel, az orvosok gyógyszerekkel, műtéttel sietnek a segítségedre. Ez a civilizáció adománya. Módodban áll Párizs utcáin sétálni, a Bermudákon koktélt inni, Egyiptomban történelmi emlékeket felkeresni. Ez is a civilizáció adománya. A gépjárművek, a vasút és a repülőgépek által lerövidültek a távolságok, a betegségek, fertőzések útjában immáron nem állnak hegyvonulatok, óceánok. Emberek milliói élnek egészségtelen lakhelyeken, kapualjakban, elhagyott zugokban. Az élet minden területére jellemző, hogy nő a függőségünk. A valódi szabadság immár csak fogalom. Ha elmegy az áram, rövid időre szünetel a vízellátás, máris vészhelyzet alakul ki otthonodban. Nagyszüleink körében szinte ismeretlen volt a magas vérnyomás, míg manapság a 25 év felettiek mintegy fele szenved ebben a betegségben.
A városi élet napjainkban
A várost elborító szmog csípi lakói szemét, köhögésre ingerli tüdejét, beteggé teszi szerveit. Az emberek rohannak pénzt keresni, életük minden mozzanatát a pénz irányítja. Nem elégszenek meg az egyszerű, természetes ételekkel, asztalukon mindennaposak a távoli országokból származó egzotikumok. Ahhoz, hogy ezekhez hozzájussanak, nap, mint nap nyelik az út porát, fulladoznak a városaikat borító füsttől, a megtakarításaikat asztmájuk, magas vérnyomásuk kezelésére költik.
Az emberek megtanulták intelligens módon becsapni egymást. Csodadoktorok kínálnak hamis gyógyulást, fantasztikus gyógymódot, mellyel gyakorlatilag meglopják pácienseiket, kihasználják naiv embertársaikat. Ez is a modern civilizáció adománya.
Szállodaláncok épültek a Mayatikus játékok szolgálatára. Ezekben megtalálható minden kényelem, szauna, pezsgőfürdő, táncestek, vacsorák élőzenével. Minden létesítmény az érzékek fokozását szolgálja, hogy teljesen feledtesse Istent, az Igazságot. Az emberek azzal dicsekszenek, ki hányszor látogatott távoli vidékekre, milyen elegáns autói vannak, hány partnere volt életében. Ez a modern civilizáció.
A tinédzserek drága napszemüvegeket viselnek, márkás holmikban járnak éttermekbe, kartonszámra vásárolják a cigarettát, a baráti összejövetelekre a legdrágább italokat viszik. Később hitelre vásárolnak drága autókat, évente a tengerentúlra utaznak, játéktermekben szórják a pénzüket. Ez is a civilizáció adománya.
Divat és szenvedély
Az emberek a divat rabjai. Tépettre gyártott öltözékeket viselnek, mintha egyenruha lenne. A ruhák szabása olyan, hogy szándékosan felfed egy-egy testrészt, kart, combot, pocakot, hátsót. A hajviseletnek is pontos követelményei vannak. Ez az ő „Siddhi”-jük, ebben lakozik fizikai erejük, és rengeteg pénzt költenek erre. Ha ez a temérdek pénz megtalálhatná méltó helyét, adományok formájában a közösség céljaira fordítanák, az egész emberi faj emelkedettebbé válhatna. Örömöt, békét és áldást hozna a földre. Mit látunk e helyett, ezekben az elegáns emberekben? Nyugtalanságot, idegességet, aggodalmat, félelmet, depressziótól sápadt arcokat. Öltözhetnek selyem ingekbe, blúzokba, vehetnek fel drága anyagokból készült ruhákat, szemükben nincs más csak a szomorúság, arcukra kiül sorsuk nyomorúsága. A kapzsiság, a szenvedély és az irigység rágja szívüket.
Férfiak és nők elegáns ruhákat öltenek, hogy mások szemében nagyobbnak tűnjenek. Azt gondolják, drága ruházatuk nagyobb tiszteletet biztosít számukra. Ez azonban nem más csak káprázat. Tehet-e divatos, elegáns öltözék nemessé, széppé valakit? Vagy mindez nem más, mint mesterséges dísz, tűnő-, hamis csillogás, csalárd szépség, a hanyatlás jele? Vajon nem leszel-e jobban tisztelt ember, ha nemes erényeidet csillogtatod, ha könyörületes, együttérző, szerető, odaadó, elnéző vagy? Nem adnak ezek a tulajdonságaid örökké tartó szépséget neked, még akkor is, ha portörlő rongy van a kezedben? Milyen egyszerű, és egyúttal nemes volt Mahatma Gandhi a ruhájában. Pedig csak egy ágyékkötője volt.
(Szvámi Sivananda: Civilization…)
