Sivananda történetek
Tedd meg most!
A Mester egy alkalommal megkérte tanítványát, hogy kézbesítsen egy csomagot. A címet nem volt könnyű megtalálni, ráadásul a tanítvány hamar meg is feledkezett arról, mivel bízták meg őt. Másnap a Mester rákérdezett, mi történt a csomaggal. “Még semmi, de holnap már rendben lesz!”-felelte. A következő napon a Mester ismét megkérdezte, hogy hol van a csomag. “Ó Szvámi! Teljesen megfeledkeztem róla!”-érkezett a válasz. A Mester, most már kissé felemelte a hangját, és elmagyarázta, hol található meg a cím, hová kell a csomagot eljuttatni. A tanítvány fogadkozott, hogy a következő napon teljesíti az utasítást. Eljött a másnap, és a tanítvány hiába kereste a címet, nem találta azt. Igaz, másodszorra már meg sem próbálta, végül teljesen elfeledkezett a dologról.
Később a Mester ugyanott találta a csomagot, ahová letette. Amikor a tanítvánnyal találkozott, így szólt hozzá: “Vajon reggeliztél ma, vagy azt is elfelejtetted? Természetesen nem! A csomag még mindig itt van, mert nem tartottad olyan fontosnak eljuttatni a címzettnek, mint azt, hogy elköltsd a reggelidet!” A csomagot mindenképpen el kell juttatnod a címzetthez. Add fel a postahivatalban, és a blokkot hozd el nekem. Ezt követően kaphatsz reggelit.
Amíg a Mester a kunyhójában a tanítvány visszatérésére várakozott, így dohogott magában: “Fel nem kelek innen, míg el nem küldi a csomagot, és meg nem mutatja a feladóvevényt. ” Egy idő elteltével, amikor a tanítvány visszaérkezett rémült volt, és remegett. A Mester szeretettel így szólt hozzá: “Gyere, ülj le velem, fogyasszuk el közösen a reggelinket!”
A Guru kegyelme - valamilyen titokzatos módon – már önmagában lehetővé teszi a tanítvány számára, hogy ráébredjen a Brahmikus alapelvekre, habár a spirituális tanító nem képes konkrétan rámutatni Brahmanra, hogy az ilyen, avagy éppen olyan, és a tanítvány sem képes megérteni, hogyan, minek alapján jön létre bensőjében az intuitív felismerés. (Szvámi Sivananda) **************************************************************************
Vajon Isten kétféle mértékkel mér?
Egyik Szatszangon egy kosár gyümölcsöt ajándékoztak a mesternek. A jelenlévők sóvárogva nézték, és szerették volna, ha a mester megosztja velük. Ő azonban az összes gyümölcsöt egyetlen embernek adta. Egy zacskóban édességet is kapott, melyet mind egy másik embernek ajándékozott. Mindenki más nagyon csalódott volt. Ez annyira szokatlan esemény volt, hogy Hridayananda Mataji megkérdezte a Mestert:
“Számiji! Képtelen vagyok megérteni, hogy tegnap miért nem osztottad el a gyümölcsöt és az édességet egyenlő mértékben a résztvevők között. Kérlek, magyarázd meg, miért tetted ezt.”
“Oh! Tehát azt gondolod, hogy részrehajló vagyok? ” -jegyezte meg a Mester.
„Nem, nem gondoltam ilyesmire, csupán szeretnélek megérteni.”
„Nos, vajon Isten részrehajló, vagy nem?”
„Isten pártatlan, Szvámi. Mindenkit egyformán szeret?”
-„Igen, minden bizonnyal. Akkor miért van annyi szegény ember, miért éheznek oly sokan, míg mások nagyon gazdagok? Vagy nem vagyunk mindannyian az Ő gyermekei? Miért ad egyeseknek többet, másoknak kevesebbet? Miért részrehajló? Te azt mondtad, hogy Isten pártatlan, míg rólam azt gondoltad, részrehajló vagyok. Azt gondolod, hogy saját akaratomból cselekszem? Valószínűleg a Kozmikus értelem vezérelt, amikor az összes gyümölcsöt egyetlen embernek ajándékoztam. Nem döntöttem el előre, hogy így fogok tenni. Lehet, hogy az az ember megérdemelte az ajándékot, Isten ezért tette ezt. Érted már?”
„Igen Mester.”
