A megpróbáltatások
Életünkben gyakran adódik, hogy szorult helyzetbe kerülünk, akadályokba ütközünk. Ekkor olyasvalami történik velünk, amire nem számítottunk, melyre nem tudtunk felkészülni, ráadásul úgy érezzük, hogy mindez szükségtelen megpróbáltatás. Amikor egy tervünk megvalósításakor számba vesszük a várható kihívásokat, felvállaljuk, egyúttal el is fogadjuk azokat. Nem értelmetlen tehernek, hanem legyőzendő akadálynak tekintjük, így egészen más módon közelítjük meg azt, holott lényegében ugyanarról van szó.
Miközben sorra oldjuk meg céunkhoz vezető feladatainkat, küzdjük le az utunkba kerülő akadályokat, tudást, tapaszlalatokat szerzünk, önbizalmunk megnő, egészséges várakozással tekintünk a jövő felé. Mindez azért történik velünk, mert elfogadjuk a kihívásokat, azokat leküzdendő, és leküzdendő problémaként azonosítjuk.
Van azonban bensőnknek egy olyan része is, mely a nemvárt élethelyzeteinket nem tekinti egészséges próbatételnek,meg sem akar próbálkozni a megoldásával, egyszerűen csak megadja magát.Ez életünk bármely szakaszában megtörténhet velünk, különösen életünk késői szakaszában, amikor egyre inkább belefáradunk az akadályok legyűrésébe. Valami belül azt mondja, hogy már éppen eleget dolgoztunk életünkben, inkább sodródunk, mintsem hogy a gátak elbontásával magunk irányítanánk életünk folyamát. Ahogyan Szvámi Chidanandji mondta: „A spirituális életben nincs helye a negativitásnak, Isten pozitív az Ő teljes mindenségében”.
Ezért határozottan ki kell zárnunk életünkből a makacsul kísértő kishitűséget, mely folyvást kifogásokat talál azért, hogy feladásra bírjon, mentségeket hoz fel, hogy meg sem próbáljunk felül kerekedni. Valójában egész spirituális utunk nem más, mint tudatosságunk folyamatos fejlesztése. Önön fejlődésünkért akkor tesszük a legtöbbet, ha kihívásainkra megfelelő válaszokat adunk.
Nincs könyv, melyből mindez tanulható. A hogyan nyitjára magunknak kell rajönnünk. Tudjuk, hogy életünk végéig adódhatnak helyzetek, amikor megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel szembesülünk. A mi döntésünk, hogy feladjuk és félrevonulunk, vagy Istenben bízva, képességeink szerint megtesszük a legtöbbet, mit tudunk.
Sri Swami Atmaswarupananda
