Szvámi Sadananda: A kötelesség és a Kozmikus Akarat

Nem könnyű megfogalmazni mit jelent a szó: kötelesség. Országonként mást és mást értenek alatta, de gyakori, hogy egy nemzeten belül, a különböző társadalmi rétegeknek is eltérő a véleménye erről. A természetben, ahol közösség még nem formálódott a kötelesség kérdése fel sem merül, az itteni világot még az ösztönök irányítják. A kötelesség tartalma időről időre változik, és nagyban függ attól, hogy az adott kollektíva milyen fejlettségi szintet ért el. Vannak bizonyos alapszempontok, melyek állandóak. Egyik ilyen eszme, mely minden más kötelesség alapja, hogy az emberek tápláljanak szeretetet mások iránt. Léteznek a társadalommal, illetve az egyénnel szemben megfogalmazódó kötelezettségek.

Mit tehet az ember annak érdekében, hogy boldogságban éljen a földön, és mit kell tennie azért, hogy ne tegye boldogtalanná felebarátit? Ez a kérdés a valódi kötelességtudat lényege. Amikor az ember önmagára gondol, választ kell találnia arra, hogy: „Mi az ember?” Vajon az ember csak maga a test, vagy csak maga az elme, avagy csak a testben lakozó lélek? Az ember, amíg életben van a földön mindezek összessége, ebből adódóan külön-külön kötelességei vannak a testével, az elméjével és a lelkével kapcsolatosan. Viszonylag könnyű megfogalmaznunk, hogy mit kell tennünk, (avagy éppen mit nem), amikor emberekkel élünk együtt. Egy másik testben lakozó lélekre nem lehetünk tekintettel, ha nem ismerjük a gondolkodásmódját. Az ember ügyelhet embertársa testére, értelmére. Mindaddig, míg tartózkodik attól, hogy egy másik ember testén sérülést okozzon, amíg tartózkodik attól, hogy más elméjét megzavarja, elmondhatjuk, hogy teljesítette kötelességének e részét. Most negatív nézőpontból vizsgáltuk az ember, embertársaival szembeni kötelességeit, létezik azonban pozitív megközelítés is.

Az embernek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy segítse társait a boldogság felé vezető úton. Teheti ezt azáltal, hogy vigaszt nyújt a lehangoltnak, támogatja a betegségben szenvedőt, kezdeményezően teljesítve ez által a kötelességét. Néhányan talán megkérdezik: „Miért kell másokat segíteni”? A válasz kézenfekvő, minden embert gyermekkorától kezdődően, egészen a felnőtté válásáig sokan, sokféleképpen segítettek. Mindenkivel szemben alapvető elvárás, hogy legalább ezt adja vissza, ezt adja tovább. A termést, mely az ember számára nélkülözhetetlen élelmet adja, a természet erői nevelik. Ha valaki csak önmagának él, és semmit nem forgat vissza a természetbe, akkor nem tekinthető másnak, mint tolvajnak, aki semmiért sem fizet.

Előfordul, hogy egyik kötelességünk teljesítése ütközik egy másikkal, ilyet leggyakrabban a közösséggel szembeni kötelezettségek okoznak. Vegyük például az Áhimsa, a nem- ártás témakörét. Képzeljük el, hogy tanúja vagyunk amint egy tigris egy emberre támad. Módunkban áll megölni a tigrist, megóvva ezzel a megtámadott életét. Megtehetjük-e ezt, hiszen a nem-ártás alapelvei a tigrisre nézve is érvényesek? Ha késlekedünk, az ember bizonyosan meghal. Ha cselekszünk, egy élet árán váltjuk meg a másikat. Biztosak lehetünk abban, hogy az emberi lélek magasabb rendű a tigrisénél? Mi a helyes válasz, melyik döntés a jó? A válasznak belülről kell érkeznie. A szemlélő születésekor kapott intelligenciája, az ő benső szándéka fogja a helyes döntést sugallni neki, amikor a tigris életét veszi el, cserébe az emberi életért.

A különböző kötelességek konfliktusai az ember intellektusával feloldhatók. Előfordul, hogy ez az észbeli, értelmi vagy szellemi képességei -akkor, és ott- a kívánatosnál alacsonyabb szintűek. Ez nem baj, ami igazán számít, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy helyes döntést hozzon. Ha a szándéka tiszta, erőfeszítése hiteles, e kettő felmenti őt az esetleges tévedés, bűn következményei alól. A Teremtő tisztában van azzal, hogy az emberi lény intellektuális képessége határos. Ha csak a hibátlan megoldást fogadná el, senki sem lenne képes az elvárásoknak megfelelni, ezért az őszinte, önzéstől mentes, másokat segíteni akaró szándékot elfogadja.

Nem könnyű megfogalmazni mit jelent a fogalom: Kozmikus Akarat. A Kozmosz Isten teremtménye, az Ő szándéka szerint. Ezért Isten Akarata a Kozmikus Akarat. Másrészt, a kozmosz gyakorlatilag egy élettelen, intelligencia nélküli dolog, nehéz megérteni, hogyan is lehetne akarata. Az ateista számára a Kozmikus Akarat, a Kozmikus Rend érdektelen fogalmak csupán. Az ember akkor kerülhet harmóniába az Isteni Akarattal, ha tudja, mi is az.

A kérdés magától adódik: vajon megismerhető-e az Isteni Akarat? Ha valamiről szeretnénk megtudni valamit, akkor kapcsolatba kell kerülnünk vele. Esetünkben, az Isteni Akarat, vagy elme hasonlóságot mutat a mi akartunkkal, elménkkel. Lehetséges ez? Az Upanishádok szerint a Végső Valóság (Isten) részei, részesei vagyunk. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy bizonyos fogalmat alkothassunk arról, mi az Isteni Akarat.

Ez a kérdés legtöbbször olyan helyzetben vetődik fel, amikor döntenünk kell arról, hogy mit teszünk, illetve mit nem teszünk. Amíg eljutunk egy ilyen pontig, addig jobbára gépiesen tevékenykedünk, életünk szinte önmagától zajlik. Kritikus időszakainkban bizonytalanná válunk, nem ismerjük, nem értjük meg vagy nem világos számunkra az Isteni Szándék. Az egyetlen mód, hogy helyes döntésre jussunk, ha belső vizsgálatot tartunk.

Észre fogjuk venni, hogy bármit teszünk, az előzőleg megjelenik a gondolatainkban. A gondolkodás az elme funkciója. Az ötletek az elmében keletkeznek. Az ötletek, a tudás, az érzések vagy az akarat hű lenyomatai. Mindannyiunkat az érzéseink irányítanak. Az érzés lehet jó, és rossz. Az ember, aki el akarja kerülni, hogy gonosz gondolatai támadjanak, és csak az erkölcsileg jó gondolatoknak ad teret, elméjének azt a részét kell edzenie, amit intellektusnak nevezünk. Elhatározását a helyes gondolkodás gyakorlásával érheti el, nem engedvén, hogy az esendő gondolatai kerüljenek túlsúlyba, a pozitív gondolatai által engedi vezérelni önmagát.

Túl mindezen, az ember szükségét érezheti, hogy eddze akaraterejét, - amely az elme egy másik aspektusa -, vagyis képes legyen mindenkor az elme intellektusából érkező döntés szerint cselekedni. Ha képes erre, akkor elmondhatja, hogy tetteinek sikere érdekében elméjének minden erejét képes mozgósítani. Ennél többet nem is tehet. Megtett minden tőle telhetőt, megerősítette intellektusát, és akaraterejét annak érdekében, hogy kikerüljön az ördögi gondolatok hatása alól, és helyes gondolatait helyezte előtérbe.

Végül, de nem utolsó sorban ott van az elme érzelmi rétege, melyet alapos vizsgálatnak kell alávetnünk. Ha megfigyeljük az elménkben támadó érzelmeinket, ahogyan és amikor azok éppen keletkeznek, megtalálhatjuk a mozgató rugóját reakcióinknak, múltban tett sorsfordító döntéseinknek, életünk alakulásának. Tételezzük fel, hogy egy nagy értékű bankjegy hever az utcán, melyet senki más sem vett észre. Milyen reakciót ad erre elménk? Annak az elméje, akinek a bármi áron szerzés a beidegződése, azt sugallja: „Vedd fel, és tedd el”! Annak, akinek az elméje múltbéli, vagy jelen életében arra formálódott, hogy ne vegyen el dolgokat, melyek nem képezik az ő tulajdonát, tovább fog lépni, és hagyja a bankjegyet ott heverni, vagy felveszi, és leadja azt a hatóságoknak. Nem az övé, és nem is vágyik rá. Ilyen, és hasonló esetekben saját reakciója vizsgálatával az ember következtetéseket vonhat le az előző életéről. Ha a reakció a szerzés, a következtetés lehet az, hogy előző életében mohó, pénzsóvár volt, és jelen életében is hajlamos az ilyen típusú viselkedésre. Annál inkább szükséges, hogy ezeket az ingereket ne engedje önmagán felülkerekedni, minden erőfeszítésével irányítania kell az intellektusát, erősítenie akaraterejét, hogy ellensúlyozza a hajlamát. Ha ezt teszi, Istennek tetsző dolgot hajt végre, harmóniába kerül az Isteni Akarattal.

Elemezd saját késztetéseidet. Ha helytelent találsz közöttük, mellyel másnak árthatsz, mely igaztalan, zabolátlan, fösvény és becstelen, kerüld el mind, mert nem képviselik az Isteni Akaratot. Ha indítékaid nem ilyenek, akkor az Isteni Akarattal egyezőek, és tiszta lélekkel kell elbírálni. Ez mindenki számára alap kötelesség, melyet mindenkor szem előtt kell tartani.

Sivananda Jógaközpont | 1028 Budapest. Szegfű u. 2. | 06-1/397-5258 | 06-30/689-9284 | joga@sivananda.hu | jóga