Swami Krishnananda Saraswati gondolatai a jógáról
- A jóga ésszerű gyakorlaton és filozófián alapuló tudomány.
- A jóga fokozatos utazás a külső világból a belsőbe és onnan egyenesen az univerzumba.
- Ha valóban tisztában vagyunk azzal, hogy az élet nagy céljának érdekében mit teszünk, minden cselekedetünk jógává válik.
- A jóga-meditációban elért tudatosság nem ugrásszerű, hanem folyamat eredménye.
- A jóga önuralom.
- A jóga az önmagunk feletti uralom elérésének fokozatos folyamata.
- Miután megismertük helyünket a világban, tudnunk kell, mit tegyünk azok között a körülmények között, melyekbe beleszülettünk. Erre ad választ a jóga.
- A jóga a legmagasabb fokú önvizsgálat/önismeret.
- A jóga célja, hogy tökéletes emberré válj, és azzá is tesz.
- A jóga transzcendencia és nem tagadás.
- A jóga ott kezdődik, ahol a filozófia végződik.
- A jógát soha nem katedráról vagy rádióállomásokon keresztül tanítják. Lélek és lélek közötti, tanítómester és tanítvány közötti kapcsolat.
- A türelmetlenség a mi problémánk. Gombokat nyomogató emberek vagyunk. Egy gombnyomásra meg akarjuk kapni a jóga összes áldásait.
- A jóga azonos a kötődésmentesség különböző fokozataival.
- A jóga az a módszer, melynek segítségével nem te rohansz a dolgok után, hanem a dolgok maguktól jönnek hozzád.
- A jóga végsősoron önmagunk megismerésének művészete.
Swami Krishnananda Saraswati mélyen vallásos ortodox brámin család hatodik fiaként született Indiában, 1922-ben. Rendkívüli érdeklődése a szankszrit nyelv, a vallás és a szentírások iránt már igen korán megmutatkozott. Még kisfiúként úgy tanulta meg a teljes Bhagavad Gítát, hogy, amíg meg nem tanulta az aznapra kijelölt szöveget, nem evett. Néhány hónap múlva naponta mondta el a teljes szöveget.
Tanulmányai befejezése és rövid kormányzati szolgálat után 1944 nyarán érkezett Rishikeshbe. Amikor leborult Swami Sivananda előtt, a Mester így szólt hozzá: „Maradj itt halálodig. Királyok és miniszterek fognak a lábad előtt heverni.” Ennek valóra válásában a fiatal tanítvány akkor még kételkedett.
Az első években Swami Sivananda mellett titkári feladatokat végzett. 1948-tól a Mester ösztönzésére maga is írni kezdett. Első műve, a „The Realisation of the Absolute” (Az abszolút elérése), melyet 14 nap alatt vetett papírra, művei között a legkimagaslóbb. Swami Sivananda 1961-ben nevezte ki a Divine Life Society főtitkárává. Ezt a tisztséget több mint 25 éven keresztül töltötte be. Amikor 1958-ban létrejött a Sivananda-irodalom Kutatóintézet, vezetésére szintén őt kérték fel.
Swami Sivananda azt írta egy őt méltató cikkében, hogy több Sankara él benne egyszerre. (Sankara megvilágosodott bölcs volt, akinek a szektáktól megosztott középkori Indiában a védikus Dharma visszaállítása köszönhető.)
