A tanítvány

Mikor a tanítvány megleli mesterét, közel van Istenhez.

A mester iránti szeretet
A tanítvány szereti mesterét. Ez teszi képessé arra, hogy befogadja, amit a mester adni tud néki. A tanítvány szereti mesterét.

A mester öröme
Mikor a tanítvány Istenben örvendezik, a mester benne örvendezik. Mert a mester nem a saját dicsőségét keresi, hanem Urának dicsőségét szolgálja.

Munka a mesterrel
A tanítvány mindent lélekként, Isten szerető, eleven lélekként igyekezzen megtapasztalni. Akkor együtt dolgozhat mesterével.

Megértés
A forma a dolgok ruhája. Ez nem zavarja meg a tanítványt, mert ő az örök ideát keresi, ami a dolgokban műdödik, s azok értékét adja. Így kerül kapcsolatba a szellem birodalmával, a teremtés belső életével.

Kontempláció
A kontemplatív pillanatok az élet áldott percei, mikor isteni képek töltik ki a tanítvány tudatát. A kontempláció elengedhetetlenül szükséges a tanítványnak, mert ekkor teremthet rendet belső életében, s ekkor szerez uralmat önmaga fölött.

Isteni szeretet
A tanítvány morálja az isteni szeretet.

Növekedés
A Nap sugaraitól nyílnak a virágok, s érlelődnek a gyümölcsök. A tanítvány lelke az isteni szeretetben terebélyesedik ki.

Szabadság
A tanítvány mindig a lelkében szóló isteni hangra figyel, így szertefoszlik a félelem, s mélységes békesség járja át a lelkét. Ekkor szabad.

Fölemelkedés
Előbb a mester száll alá, hogy elhozza a szeretetet, majd a tanítvány föleszmél, tanulni kezd, és emelkedni.

A mester hangja
A tanítvány nem barátkozhat mulandó dolgokkal s Istennel egyszerre. Ha szereti Istent, minden mulandó fakó lesz szemében, s idővel megszűnik számára. Ekkor egy másik világban találja magát: a világosság, a békesség s boldogság honában. Itt hallja meg mestere hangját.

A tanítvány szeretete
Mikor a tanítvány szereti mesterét, pontosan úgy cselekszik, ahogyan a mestere is tenné.

Mester és tanítvány
Kettejük lelke között az őszinteség a harmónia záloga. Ennek alapján képes adni a mester, s befogadni a tanítvány. Az őszinteség a mester és tanítvány közötti kölcsönösség előfeltétele.

Higgadtság
A tanítvány legyen mindig, minden körülmények között higgadt. Ne feledje, minden a javát szolgálja. A félelem az állatvilág sajátja.

Tanulás
Csak arra gondoljon a tanítvány, hogy tanulnia kell! Sose higgye magát többnek, mint mások. Tudja jól, határtalan még, amit meg kell ismernie, felismeri, hogy a nagy út elején tart még. Égbe szökőek a tudomány megmászni áhított csúcsai. Éppen ezért szerény ő, hisz a szerénység vezet a bölcsesség templomába. Aki önmagáról beszél, nem tanítvány.

Az út
Kellemes a tanítvány útja, mert felfelé vezet.

A világ
A tanítvány lehet a világban, de nehogy a világ a tanítványban legyen!

Mennyek
A tanítvány a földön él, de az égen elmélkedik, s az isteni törvények földi megvalósulásán fáradozik.

Áldás
Aki önmagáért él, az mindig korlátozott. Amint Isten szolgálatának gondolata megvilágosítja az ember tudatát, ledől minden korlát, s az ember szabaddá lesz. Áldás, ha az ember megszabadul a világ korlátaitól.

A másik világ
A tanítvány készülődjön arra, hogy ha eljő az ideje, tudatosan hagyja maga mögött ezt a világot. A másik világ az az iskola, ahol majd tanulmányait folytatja. Ez a világ és amaz a világ egy és ugyanaz a világ.

Tűz és víz
A tanítványnak tűzön-vízen keresztül ki kell tartania. A víz megtisztítja, a tűz ragyogóvá teszi.

Tanítvány
Nincs szebb hivatás az ember számára, mint a tanítványság.

Gyakorlati alkalmazás
Egy dolgot ismerjen alaposan a tanítvány: saját élete isteni célját. Tudnia kell, miféle eszközöket választ, és hogyan alkalmazza őket. Mikor a lélek kiszakadt Istenből, az Úr a bensőjébe írt valamit, amit ha elolvas, megérti élete célját.

(Beinsa Douno: Intés a tanítványhoz)